Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
1114 Konkrétan arról van szó, hogy véleményem szerint ezeknek a céloknak a meghatározására és ezeknek a feladatoknak a kijelölésére az országgyűlési határozat mint jogforrási forma nem alkalmas. A jogalkotásról szóló törvény világosan kimondja, hogy a határozat, mint az állami irányítás egyéb jogi eszköze olyan jellegű, hogy az elsősorban az irányított szerveknek szól, vagy pedig az adott szerv belső viszonyaira vonatkozik. De ilyen széles körben és ilyen tartalommal országgyűlési határozatban rendelkezni, úgy vélem, nincs teljes összhangban a jogalkotásról szóló törvénnyel. Ez azonban talán még a kisebbik baj és a kisebbik probléma. Ezt elsősorban jogászként kellett, hogy szóvá tegyem. Ugyanakkor az irányelvekben elmo sódnak a felelősségi körök. Nem világos, hogy mi a Kormány felelőssége, mi az Országgyűlés felelőssége, mi az önkormányzatok felelőssége. Ezt azért teszem szóvá, mert azt egy lehetetlen helyzetnek tartom, hogy például a feltételrendszer számítási metodikáj ában az Országgyűlés formáljon véleményt. Meggyőződésem, hogy ez tipikusan tárcaszintű feladat. Az Országgyűlés határozza meg a területfejlesztési politika céljait, irányelveit, de abban, hogy ez milyen számítási módszerekkel, milyen pontrendszerben történ jen, autentikus döntés az Országgyűléstől határozott véleményem szerint nem várható. Nem világos számomra a célrendszer sem. Ezek a határozat szövegében összekeverednek, a célokban és az irányelvekben ismétlődések is történnek. Azért nem világos, mert a te rületfejlesztési feladatok és funkciók közé olyan elemek is kerülnek, amelyek — szerintem — nem a területfejlesztés kontójára kell, hogy megoldódjanak. Tipikusan ez alatt értem az önkormányzatok hatáskörébe tartozó települési infrastruktúra fejlesztését, a mit elsősorban a címzett és céltámogatások rendszerén keresztül kellene megoldani, éppen azért, hogy hatékonyabban lehessen a területfejlesztésre szóló forrásokat felhasználni. Valamint ugyanilyennek látom — bár üdvözölték az előttem felszólalók — a kedvez őtlen termőhelyi adottságú földek esetében történő támogatást is, ami nem az a természetű támogatás — nem azt vitatom, hogy kelle ilyen támogatás vagy nem kell, ez a közgazdászok dolga — , de nem a területfejlesztési feladatokra központosított pénzekből. V égül azt is szóvá kell tennem, hogy vajon hogyan állunk a forrásokkal. Hiszen 1992ben — maga a határozati javaslat is szól erről — jelentős mennyiségű pályázat érkezett be, amelyek már előre determinálják a hat és fél milliárdot. Másfél milliárd az az öss zeg, amit a kedvezőtlen termőhelyi adottságú földek esetében kellene felhasználni. Tehát valójában ebből a hat és fél milliárdból mi az, amit jelen esetben valóban területfejlesztési célokra lehet még fordítani, beleértve azokat a programokat is, amelyeket időközben a Kormány határozat formájában indított meg. Nem eléggé világos, és az előttem szóló Horváth képviselő úr szintén szóvá tette, hogyan történik a döntések decentralizációja. Szűken véve csak azokra a körzetekre, ahol a Kormány fejlesztési program mal rendelkezik, vagy általában kívánja a határozati javaslat kialakítani a döntések helyi centralizált fórumait? Ez nem egyértelmű. És befejezésül a feltételrendszerről, amelynek több elemét szakértők vitatják és nyilvánvalóan vitatni is fogják, és minden ilyen rendszert vitatni fognak. Általánosan teszik szóvá, hogy a területi GDP mérésének statisztikai eszközei, lehetőségei korlátozottak; ez problémát jelent majd. Vitatják azt, hogy nem mezőgazdasági profilú körzetekben vane egyáltalán értelme az aranyk orona bevételének a feltételek közé; az agrárszférában történő foglalkozásnak milyen jelentősége, milyen hatása van. Vitatják a gépkocsik számának bevételét a feltételek közé, ami másképpen néz ki NyugatMagyarországon, és ismét másképpen néz ki KeletMagy arországon. Tehát összegezve komoly kifogásaink vannak a határozattervezettel kapcsolatosan. Ezek nem ismeretlenek, hangsúlyozom, ezt elmondtam a miniszter úr jelenlétében a területfejlesztési munkabizottság ülésén is. Ha egy átlagszámítás történik — hadd tegyem hozzá — , a munkanélküliség kapcsán egy országos átlagot veszünk figyelembe, ha ebbe az országos átlagba beszámítják például Budapestet, akkor az országos átlag meghatározásánál — ami egyik fontos szempont a feltételrendszerben — egy Budapest nyilván jelentős torzító hatást visz be. Tehát
