Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
1111 Tisztelt képviselőtársaim! A történelmi atlaszokból felrémlik előttünk a három részre szakadt ország térképe a XVI — XVII. századból, és számos jel szerint ma is van valami ehhez hasonló folyamat kialakulóban — bár, szerencsére, ebben már nincs része semmilyen idegen megszállásnak. Az Európában megfigyelhető nyugat — keleti térs égi fejlettségi lejtő Magyarországon belül is egyre hangsúlyozottabbá válik. A legsúlyosabb helyzetben az ország északkeleti térségeit találjuk, míg Budapestet és környékét, valamint ÉszaknyugatMagyarországot szokták még viszonylag kedvezőbb helyzetű térs égnek tekinteni. Ezeket leszámítva általában súlyos helyzetek alakultak ki. (15.40) Az ország többi részében a fejlettségi mutatók — ahogy az előterjesztés mellékletei is mutatják — igen nagy szórtságot mutatnak. A magyar regionális viszonyoknak egy viszon ylag új eleme a munkanélküliség, amely erős térbeli differenciáltsága miatt a térszerkezeti viszonyok elsőrendű tényezőjévé válik. E tényezőre a sokkszerű piaci kényszerek bekövetkezése miatt tulajdonképpen sem a gazdaságirányítás, sem a területi szervek v ezetése nem volt és igazában nem is lehetett felkészülve. Ezért is nagy fontosságú eleme az előterjesztésnek, hogy az elmaradottság fokát kifejező mutatók körében nagy súlyt helyez a munkanélküliségre, továbbá a '93 — 95 éves célkitűzések között ennek a mérs éklését többféle módon tartja elérendőnek. Frakciónk e problémakörön belül is még nagyobb fontosságot tulajdonít az egyre erősödő falusi munkanélküliség kezelésének, mivel ez fokozottabban sújtja a gazdasági és más, infrastruktúrában hagyományosan szegénye bb kistelepüléseket s a falusias és agrárjellegű körzeteket. Örülünk annak a célkitűzésnek, hogy a kedvezményezett területeken belül az átlag 17 aranykorona alatti kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú földterülettel rendelkező településeken a mező gazdasági tevékenységre támogatás igényelhető a területfejlesztési alapból. A hagyományosnak nevezhető társadalmi és gazdasági fejletlenség kategóriáját kétségkívül felerősítik és még tovább deformálják a piaci hatások következtében előálló átrendeződések. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a piacgazdasági keretek közt a gazdaságfejlesztés központi szervezése nem járható út. Ennek gyakorlata nálunk is kudarcot vallott. Ez az alaptézis azonban nem jelentheti az állam szerepének és felelősségének negligálás át a területfejlesztés terén. Hazánkban még koránt sincs olajozottan és jól működő piacgazdaság, és ahhoz, hogy az ország végre sínre kerüljön, az államra marad még minden olyan feladatnak az ellátása, amelyet egyelőre még senki sem végez el. A piacgazdasá gban is szükséges az állami támogatás, ösztönzés különféle eszközeinek kombinált alkalmazása a területi egyensúly elősegítése érdekében. Ennek leghatékonyabb módszerének az indirekt befolyásolást tartjuk, a területi folyamatok szoros nyomon követését, a te rületileg felszabadítható energiák jelzését és felhasználását, amelyeket az állami szintű gazdasági szabályozórendszernek kellene követnie. Mindehhez olyan területi észlelőrendszerek kiépítését tartjuk továbbá szükségesnek, amelyek a gazdasági és ökológiai állapotok bemutatásán kívül a folyamatok jelzésére is képesek, és ehhez megfelelő helyi intézményrendszer működtetése is társul. Ezeket a feltételeket is többek között egy szükséges területfejlesztési és regionális törvényben kellene a KDNP véleménye szer int lefektetni, amelynek elfogadását ebben a választási ciklusban bizony eléggé kérdésesnek ítéljük. A most tárgyalt támogatási irányelvek a területfejlesztési alap rendeltetéséhez, a bennük foglalt területfejlesztési célokhoz kötődnek elsődlegesen, kvázi annak a működését hivatottak elősegíteni. Ez egyúttal behatárolja az előterjesztéshez fűződő reményeket és elvárásokat is. Az alap költségvetési kerete mintegy évi hétmilliárd forint, nagyságrendje tehát nem alkalmas arra, hogy országos méretű fejlesztési forrásként szolgáljon. A fenti összeg inkább valamiféle területi
