Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1109 A helyzet tehát rendkívül drámai, és ezt az ott élő emberek — többek között szülőföldem és lakóhelyem, SzabolcsSzatmárBereg megye lakói is — saját bőrükön érzik. Éppen ezért, tekintettel a kialakult és tovább fokozódó feszültségek re, a kormányzatnak már rég be kellett volna nyújtania és el kellett volna fogadtatnia a területfejlesztési törvényt, amelyet csak a közeljövőben remélhetünk. Ám ez csak egy a szükséges feltételek közül, hiszen talán még ennél is fontosabb az, hogy a kormá nyzatnak minden lépését, minden beterjesztett költségvetését át kellene hatnia egy jól átgondolt regionális politikának. Így kellett volna lennie ennek a különböző törvényeknél is, az adótörvényektől a Vagyonpolitikai Irányelveken és a világkiállítási dönt ésen keresztül az oktatási és a környezetvédelmi törvényig. Ez utóbbit, jól tudjuk, a Ház még el sem kezdte tárgyalni — be sem lett nyújtva. Ehelyett — ráadásul ennek hiányában — az Antallkormány eltörölte a regionális beruházási adókedvezményeket. Tisztá ban vagyunk azzal, hogy az annyira szűkös anyagi körülmények közepette nem tudjuk számolatlanul önteni a pénzt az elmaradott régiókba, ám talán pont épp ezért kellene sokkal alaposabban, precízebben kigondolni, kidolgozni és eldönteni, hogy vajon milyen el veken, milyen adatokra alapozva és hogyan juttatjuk el a segítséget a rászoruló területeknek. Ezek a dolgok, sajnos, nem lettek megfelelően tisztázva. Mint ahogy parlamenti interpellációban és kérdésben is kifogásoltuk Kállay képviselőtársammal: az adatok, amelyeken a támogatások nyugodnak, szinte mind a nyolcvanas évek végének adatai voltak — mostanáig. Aki tisztában van gyorsan változó és forrongó helyzetünkkel, az tudja azt, hogy ez micsoda anakronizmus. A régi adatoknak és a nem tisztázott elveknek ráad ásul az is volt a következménye, hogy a helyi szereplők — elsőként, jelesül az önkormányzatok és a polgármesterek — nagyon jól érzékelték, hogy mennyire nem igazságos a jelenlegi szisztéma: van olyan választókörzet, ahol a legszegényebb települést nem soro lták ebbe a körbe, miközben a nála lényegesen jobb helyzetben lévő községek pedig részesültek a támogatásban. Most a települések nevét szándékosan nem akarom említeni. Ugyanígy nem fogható fel önkormányzatbarát és a nehezebb helyzetben lévő önkormányzatoka t segítő intézkedésként az új céltámogatások tervezett drasztikus csökkentése, hiszen az anyag — nagyon helyesen — mutat rá az infrastruktúrafejlesztés fontosságára, így a települési közműfejlesztések szerepére is. A közműfejlesztéseknél talán még fontosa bb az út, vasút- és telefonfejlesztés. Ez utóbbinál, tehát a telefonnál valami elkezdődött, de messze nem a kívánatos tempóban és igények szerint, míg az útberuházásoknál — különösen az autópályaépítéseknél — jelentős csúszásban vagyunk: majd két évet ve sztettünk, s például az M3as autópálya a tervek szerint nem lesz kész a Világkiállítás időpontjára sem. A Világkiállítás — mint ahogy azt már akkor is elmondtuk — egyébként sem tűnik a regionális politika mintájának, hiszen a költségvetési pénzek kizáróla g a budapesti helyszín előkészítésére lettek előirányozva. A határozati javaslatból egyetértünk az infrastruktúra kiemelt szerepével, és a térségi szemlélettel, valamint a működő eszközrendszer összehangolásának fontosságával. Ez utóbbi hiányára jó példa v olt a foglalkoztatási alap és a területfejlesztési alap koordinálatlansága, az együttműködés úgyszólván teljes hiánya. Jócskán van azonban problémánk az itt előttünk lévő dokumentummal. Legelsősorban az, hogy a források és a regionális politika szereplői n incsenek megfelelően tisztázva, enélkül pedig csupán írott malaszt a leírt szó. A javaslatban szereplő fogalmak sokszor tisztázatlanok, nem elég konkrétak. Példaként lehetne említeni az 5. oldalon található egyetlen kitételt, ami a környezetvédelemre vonat kozik: érdemes lenne elgondolkodni, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium csak ennyire tartja fontosnak a környezetvédelem ügyét a területfejlesztés irányainak, prioritásainak meghatározásában. Tehát az egyetlen megjegyzés fölöttébb ho mályos. A mondat egyébként így szól: "A támogatás csak olyan fejlesztések megvalósításához adható, amellyel együtt a környezet terhelése nem haladja meg az életfenntartó ökoszisztéma terhelhetőségét."
