Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
110 szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy a miniszter úr válaszát ne fogadja el, azért, hogy most már két bizottság - egy bizottság korábban már foglalkozott ezzel a témával , nevezetesen a környezetvédel mi és a szociális bizottság tudjon foglalkozni ezzel. Köszönöm szépen. (Taps.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Pap János képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem ezért az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válas zát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 115 igen szavazattal, 83 ellenében, 23 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Dr. Fáklya Csaba, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez A gyógyszerkereskedelem visszásságainak ügyében címmel. Átadom a szót Fáklya Csaba képviselőtársunknak. Interpelláció: Dr. Fáklya Csaba (SZDSZ) - a népjóléti miniszterhez - A gyógyszerkereskedelem visszásságainak ügyében címmel FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A betegek nem megfelelő gyógyszerellátása csak tünete annak az iszonyatos káosznak, amely a gyógyszernagykereskedelem, a gyógyszerforgalmazás vonatkozásában az országban fennáll. Hogyan jutot tunk ide? A szabályozás oldalán történteket röviden áttekintve láthattuk, hogy a gyógyszerellátás átalakítása 1990től szerepel a Kormány programjában; 1991re a gyógyszerészek kész, konkrét tervekkel álltak elő, mégis csak egy gyenge miniszteri rendelet s zületett a gyógyszernagykereskedelemről. A népjóléti miniszteri rendelet szerint egy cég a gyógyszernagykereskedelmi tevékenysége keretében közvetlenül a beteg, illetve a lakosság részére terméket nem szolgáltathat ki. Kérdésem: akkor minek alapján adott ki a miniszter úr egy tucat engedélyt a gyógyszertári központoknak? Az is baj, ha nem alkot jogszabályt, de még nagyobb baj, ha azokat be sem akarja tartani, avagy a saját jogszabályával ellentétes gyakorlatot folytat egy minisztérium. Nemcsak a nagykeres kedelmi engedélyekkel van baj, hasonló a kórházi zárt forgalmú gyógyszertárak körül kialakult helyzet is. A zárt forgalmú gyógyszertárak - mint ahogy a nevük is mutatja - a fekvőbeteggyógyintézetek betegeit hivatottak gyógyszerrel ellátni. Az utóbbi időbe n már tucatszám működnek közforgalmú gyógyszertárként ezek az intézmények, természetesen az engedélyező, ellenőrző hatóság szemforgató, szemlesütő elnézésével; nem is beszélve arról, hogy tetemes kárt okoz ez a gyakorlat a társadalombiztosításnak is. A fek vőbeteggyógyintézet miért folytathat működési körébe jogszabály szerint nem tartozó tevékenységet, nevezetesen közforgalmú gyógyszerellátást? A demokrácia játékszabályai között nem az utolsó az, hogy az engedélyező és az ellenőrző szervet lehetőleg ne azo nos érdekcsoportból válasszuk. Az már szarvashibának számít, ha azok egy családból származnak; az pedig már teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy és ugyanazon személy legyen. Nos, jelen esetben a gyakorlat túlszárnyalta a képzeletet. (15.20) A népjóléti miniszternek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervezetéről és működéséről szóló rendelete olyan elképesztő szabályt hozott, hogy két, mondhatnánk ellenérdekelt országos hatóság, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója és az ÁNT SZ országos tiszti főgyógyszerésze azonos személy legyen. Ez a kettősegy hatóság intézi működési szabályzat nélkül a magángyógyszertárak, az intézeti gyógyszertárak és a gyógyszernagykereskedelem ügyét.
