Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HACK PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1072 Nem igaz, nem így van!) A 168 óra múlt heti számában részletesen foglalkozik ezzel, és ezzel kapcsolatos cáfolat legalábbis nem jelent meg a sajtótermékekben. Tegyük fel, hogy nem igaz, a miniszter úr azt mondja, hogy nem igaz, és úgy tartom korrektnek, hogy az ő válaszát, ami nem hallatszik, mindenfelé közöljem, de te gyük fel, hogy valamikor a jövendő kormánynál ilyen előfordulna — bár mondom, úgy tűnt, hogy ennél is előfordult — , hogyan képzelhető el az, hogy az ügyész, aki a konkrét esetben — legalábbis az újság tanúsága szerint — megtagadta az eljárás folytatását, m ivel nem volt bűncselekmény, mondván, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága volt az újságírói kérdés feltétele, hogy ezek után az előterjesztett javaslat értelmében a feljelentést tevő igazságügyminiszter utasíthatja az ügyészt arra, hogy mégis folytassa le az eljárást. Az ügyész persze megtagadhatja ennek az utasításnak a teljesítését, de a szervezetszociológiai szempontok vagy vizsgálatok jól mutatják, hogy egy ilyen utasítást megtagadó ügyésznek milyen karrierképe lehet a szervezeten belül… (Derültség, taps az ellenzék soraiból.) …, mire számíthat a jövőben. A hatályos büntetőeljárási szabályok értelmében a rendőrség bizonyos állampolgári, emberi jogokat korlátozó intézkedéseivel szemben független fórumhoz jogorvoslattal lehet élni, nevezetesen az ügyész hez lehet panasszal fordulni. Tehát ha valakinek bevonják az útlevelét a nyomozás során, lefoglalják az autóját, házkutatást tartanak nála minden héten, zár alá veszik a teljes vagyonát, és a hatályos szabályok szerint ez az eljárás évekig tarthat, ezek el len az eljárási lépések ellen az ügyészhez fordulhat panasszal. S mi történik akkor, ha a Kormány alá rendelt rendőrség kezdi el a nyomozást, az ő intézkedései ellen a Kormány alá rendelt ügyészhez fordulnak panasszal, és végül is a kitörési pont nincs meg ? Ezért mi azt mondtuk, hogy csak akkor tartjuk elképzelhetőnek a Kormány alá rendelt ügyészséget, hogyha a nyomozások során a személyi szabadságot korlátozó intézkedéseken felül a többi alapjogot korlátozó intézkedéssel szemben is minimum a bírói jogorvos lat, de célszerű lenne, ha az úgynevezett nyomozó bíró intézményén keresztül a bírói kontroll megvalósulna, tehát a bíróság ellenőrző szerepe megvalósulna. Erre azért is szükség van — véleményünk szerint — , mert ezt már '89ben, az ellenzéki tárgyalások so rán fontosnak tartottuk, a Kormány még nem készült el ezzel a javaslatával, a Kormány azt mondja, hogy majd el fog készülni, erre szeretnék majd még visszatérni. Fontosnak tartanánk a Kutrucz Katalin által is említett pótmagánvád intézményének a bevezetésé t, amikor is az ügyész vádelejtése esetén feléledne a sértett vádlói jogosítványa, és a sértett képviselhetné a vádat. De fontosnak tartanánk azt is, hogy valamilyen független — a Kormánytól független — ellenőrző, kontrolláló mechanizmus működjön. Nem véle tlen az, hogy Olaszországban, ahol a korrupciós cselekmények most súlyos belpolitikai válságot eredményeznek, nem az ügyészség az, amely eljár ezek ellen a politikusok ellen — ugye az olasz képviselőház, ha jól emlékszem egyhatoda van eljárás hatálya alatt — , hanem a kormánytól független magisztrátusok járnak el, a vizsgálóbírók. Mi nem tartanánk indokoltnak a vizsgálóbíró bevezetését, ezt szeretném hangsúlyozni, de valamilyen ellenőrző mechanizmus, amely például a korrupciós cselekményekkel szemben fel tud lépni, feltétlenül indokolt lenne. Jellemző, hogy azokban az országokban, ahol a korrupció eluralkodott, ahol nem is volt ilyen független nyomozó szerv, létrehoztak ilyet. Honkong példája erre az ideális eset, ahol a 70es években a korrupció annyira elur alkodott, és a kormányzatot is annyira elárasztotta, hogy létre kellett hozni egy független nyomozó szervet, egy korrupcióellenes nyomozó apparátust. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása várat magára. Végül az utolsó szempont: valamilyen módon a törvényességi ellenőrzésnek egy független rendszerét létre kellene hozni, nem indokolt az, hogy az ügyészség a törvényjavaslat értelmében is
