Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KUTRUCZ KATALIN, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1066 tulajdonképpen az e tárgykörre vonatkozó jövőképe is olyan, amelyben az ügyészség a Kormány, közvetlenül az igazságügyminiszter felügyelete alá tartozik. De — tette hozzá — nem most, hanem majd később, akkor, ha bizonyos feltételek megvalósultak, mert ezek nélkül a feltételek nélkül nem tartaná helyesnek a szervezeti helyzet megváltoztatását. Ezek közül a feltételek közül fel is sorolt jó néhányat, meg kell mondjam, hogy köz tük olyanokat is, amelyeknek egy jelentős része egyáltalán nem áll távol az én jogi ízlésemtől, és biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb — remélhetőleg inkább előbb — ezek a változások megvalósulnak. Ilyen például a pótmagánvád intézménye, ami — bizto s vagyok benne — előbbutóbb meg fog valósulni. Azonban úgy gondolom, hogy az igazságügyi reformot nem lehet egy lépcsőben végrehajtani. Az igazságügyi reformot soha, sehol a világon nem hajtották végre egy lépcsőben. Ez egy folyamat, amely nagyon hosszú i deig eltarthat, a világon mindenhol így volt. Én csak egy hazai példát hadd említsek: a közvetlenül a kiegyezés után megkezdődött igazságügyi reform áthúzódott a következő század első évtizedére, vagyis több évtizedet vett igénybe. Így aztán mindig lehet a zon vitatkozni, hogy a reformban melyik legyen az első lépés, melyik a második, és ha egy valaki azt mondja, hogy ez legyen az első lépés — miután van még legalább 25 — biztos, hogy lehet válogatni és előre lehet hozni egy másikat és azt mondani, hogy az f ontosabb. Minden mellett szólnak érvek és ellenérvek. Akkor Hack Péter azt mondta, hogy az egyik ok, ami miatt elsietettnek tartaná ezt a szervezeti változást, az az, hogy az igazságügyminiszternek utasításadási joga lenne a legfőbb ügyész felé, de ez csa k olyan utasítás lehetne, amely előreviszi az eljárást, tehát például eljárás megindítására adhatna utasítást. Akkor elmondta, hogy ezt rendkívül aggályosnak tartja. Rendkívül aggályosnak tartja azért, mert egy eljárás rendkívüli terhet róhat az eljárás al á vont állampolgárra, és hiába derül ki a végén, hogy ártatlan volt, mégis olyan tortúráknak volt kitéve, amelyek alól mindenképpen mentesíteni kell. Ebben Hack Péternek tökéletesen igaza van, de azt azért szeretném elmondani, hogy az eljárás megindításáho z alapos gyanú kell. Ha az alapos gyanú megállapítását nem féltjük a rendőrtől — de ezzel nem akarom őket egy pillanatig sem degradálni — , csak azt mondom, hogy akkor talán nem kellene félteni az igazságügyminisztertől sem, hogy még arra sem képes, amire képes egy rendőr. (Derültség az SZDSZ soraiban.) De nem ez volt a képviselőtársam legfontosabb érve. A legfontosabb érve — azt hiszem — az volt — és ha ez nem így van, akkor miután utánam fog következni, biztosan el fogja mondani, hogy már megint tévedtem, de úgy érzem a legfontosabb érve az volt — , hogy az igazságügyminiszternek bizonyosfajta jogosítványai vannak a bíróságok felé. Ezek részben kinevezési jogkörben, részben bizonyos igazgatási, szervezési feladatokban nyilvánulnak meg, és ha jól értettem a mondandóját, akkor tartja majd időszerűnek a szervezeti változtatást, ha a bíróságok vonatkozásában minden jogkör kikerül az igazságügyminiszter kezéből. Példaként — ha jól emlékszem — Franciaországra utalt, ahol működik egy legfelsőbb igazságügyi tanács , amely az igazságügyminiszteren kívül van. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy minden olyan államban, ahol az ügyészség a kormány, illetve az igazságügyminiszter alá tartozik, van az igazságügyminiszternek bíróságigazgatási jogköre is. És ez Franc iaországban is így van. Annak a bizonyos említett legfelsőbb igazságügyi tanácsnak az elnöke a köztársasági elnök, alelnöke az igazságügyminiszter, és az igazságügyminiszter helyettesíti a köztársasági elnököt, gyakorlatilag ő az, aki az elnöki funkcióka t ellátja. Ugyanakkor az ENSZ égisze alatt elkészült a független igazságszolgáltatás egyetemes nyilatkozatának tervezete. Ez még nem egy elfogadott szöveg. (11.10) A tervezet 11. cikkelyének c) pontja a következőképpen szól, nem szó szerint idézem, de a lé nyeget érintően pontosan: a végrehajtó hatalom részvétele a bírák kinevezésében mindaddig megengedhető, amíg egy, a bírói kart képviselő szervezetnek véleményezési joga van. Ez a nyilatkozat tehát nem zárja ki az igazságügyminiszter bizonyos jogkörét a bí róságok
