Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1057 az önöknek felelős Kormány a jel en parlamenti ciklusban a legfontosabb még hátralévő feladatként a magyar Alkotmány megváltoztatására javasol. Ezek után, kérem, engedjék meg, hogy ennek a három törvényjavaslatnak a leglényegesebb részeit ismertessem önök előtt. Azt hiszem, a bevezetésből az már nyilvánvaló, hogy a hatályos Alkotmányunkkal — a polgári demokratikus államszerkezettel egyébként mindenben összhangban álló Alkotmányunkkal — az a helyzet, amelyik az ügyészséggel kapcsolatban a jelenlegi alkotmányos szabályozást jelenti, nemigen egyeztethető össze. Egyfelől az ügyészség, a legfőbb ügyész kizárólagos parlamenti alárendeltsége folytán, önálló hatalmi ágként működik. Nem kell talán arról bővebben fejtegetéseket önöknek itt előadni, hogy az államhatalmi ágak számát és megosztását és e gymással való viszonyát illetően mennyire összeférhetetlen — gondolom, a jelen Parlament tagjai döntő többségének álláspontjával egyezően — ez a helyzet. Ez a helyzet egyébként, amelynek a megszüntetését javasoljuk, azzal is jár — és az önök által az imént megismert legfőbb ügyészi beszámoló is kitér erre — , hogy a legfőbb ügyészhez intézett interpellációk folytán a legfőbb ügyész, feladataival egyébként teljesen ellentmondóan, politikai szerepre kényszerül. Tulajdonképpen egy anakronisztikus helyzetről van szó, hiszen a legfőbb ügyész is ügyész, és az ügyészség valamennyi, bármely funkcióban lévő tagjára ugyanakkor az Alkotmány a politikai tevékenység tilalmát rendeli el. Ez a furcsa alkotmányos helyzet nyilván feloldásra szorul. Jellemző egyébként az, hogy a legfőbb ügyészhez a közelmúltban, három év alatt, önök által intézett több mint egy tucat, sőt húszat meghaladó interpelláció egyharmada kizárólag politikai természetű kérdéseket érintett, és olyanokat, amelyek nem az ügyészségnek a büntetőeljárási és e gyéb törvényekben előírt feladatköréhez kapcsolódnak. Az interpellációknak egy másik jelentős része pedig olyan köztörvényi tényállásokra vonatkozott, amelyekben korábbi vagy jelenlegi politikai szervezet is érintett volt; ugyanez vonatkozik nemcsak az int erpellációkra, hanem a kérdésekre is. Más oldalról nézve ezt a számunkra elfogadhatatlan helyzetet, azt is meg kell állapítani, hogy a mindenkori Kormány — és hangsúlyoznám a "mindenkori" szót — az ügyészség feletti felügyeleti jog híján nem tud eleget ten ni a törvények végrehajtásának biztosítását előíró alkotmányos kötelezettségének. Ami a kitekintést illeti, a szóba jöhető, számba vehető és számunkra egyáltalán vizsgálható megoldások szinte kivétel nélkül az európai, francia modell alapján állnak NyugatEurópában, ahol az ügyészség a végrehajtó hatalom felügyelete alatt működik. Természetesen ettől függetlenül maga az ügyészség, funkcióját illetően és szervezetileg sem sorolható egyszerűen a végrehajtó hatalom szervei közé, hanem egy olyan sajátos közigaz gatási szervként funkcionál, amelynek tevékenysége jelentős részben az igazságszolgáltatás területére esik. Így az ügyészség tevékenységén keresztül valósul meg valójában két hatalmi ág, a végrehajtó és a bírói hatalom kapcsolata. Szeretném már itt megjegy ezni, tudván az ismert álláspontok tartalmát és ezen belül azt, hogy sokan szeretnek hivatkozni ettől eltérő, tehát nem nyugateurópai modellre, hogy az úgynevezett angolszász jogrendszerben is természetesen a közvádlói hatalom irányítása a kormányzat körü l csoportosítható, hiszen az amerikai igazságügyminisztert nem miniszternek, hanem legfőbb ügyésznek hívják; mint tudják, ő az ügyészek, a közvádlói tevékenységet végző szövetségi szervezet irányítója, és mint ilyen a Kormány tagja. De ugyanez a helyzet A ngliában is — hogy az angolszász jogrendszerből csak két fontos példát mondjak — , ahol a tágabb értelemben vett kormány tagja a főügyész elnevezésű személy. Természetszerűleg a közvádlói intézmény, a bíróság előtti fellépés, az ügyészi funkció mindenhol — egyetlenegy kivételnek tekinthető példától eltekintve, ez Portugália — a kormányzathoz kapcsolódik. Ha már az összehasonlításnál tartunk, engedjék meg, hogy ismertessem, hogy a keleteurópai régióban elsőként Lengyelország szakított az 1936os szovjet alko tmány lefordításából következően ott is fennálló helyzettel, és már két év óta a legfőbb ügyész az igazságügyminiszter helyetteseként
