Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
1035 Első csoport: egyedi átvilágítás alapján a távlati fejlesztés szempontjá ból megkérdőjelezhető intézeteket meg kell szüntetni. Természetesen az ott dolgozók érdekeinek gondos mérlegelésével. A második csoport: meg kell adni az intézeteknek a jogot és az esélyt a fúzióra, a társulásra akkor, ha az akadémiai intézet és az egyetem között kölcsönös érdekek alapján megállapodás jöhet létre. Ennek a lehetőségnek egyik jogi forrását megtaláljuk a felsőoktatási törvény 12. § (1) és (2) bekezdésében. A törvényszöveg betűje és szelleme a felsőoktatás szerkezeti és irányítási rendjének kor szerűsítését, az oktatás és a tudományos kutatás fejlesztését szorgalmazza, az anyagi és természetesen a szociális erőforrások közös hasznosításával. Tulajdonképpen az egyetem sikeres akkreditációja áll a háttérben. A 12. § (2) bekezdésében ez szerepel, id ézem: "A társulásokban a Magyar Tudományos Akadémia intézetei, a tudományos kutatóintézetek és más intézmények is részt vesznek." Eszerint bármelyik akadémiai intézet előtt nyitva áll a lehetőség a társulásra, a fúzióra. A harmadik csoport: a fennmaradó ak adémiai intézetek továbbra is az MTA keretében működnének, kutatási szabadságuk, önálló gazdálkodásuk szavatolásával. A legfőbb törvény a hatékony működés lenne. Egyetértek Szentágothai János képviselő úrral abban, hogy egy gyökeres átszervezésnek hiányzik a gazdasági racionalitása. Egy dologra azonban felhívom az akadémiai intézetek érdekeiért küzdők figyelmét. Az a tény, hogy 37 intézet 6000 dolgozója bérének havi bruttó átlaga 21000 forint, érv lehet arra, hogy a Parlament és a Kormány nagyobb figyelmet szenteljen a tudományos kutatásnak, a kutatók jobb anyagi megbecsülésének. Felmerülhet azonban a kérdés így is: ilyen mérvű elszegényedés, méltatlanul alacsony fizetés mellett, egyre romló műszaki infrastruktúrával lehete korszerűen kutatni? Ismételten ha ngsúlyozzuk, hogy a kutatásban is érvényesülnie kell: az értéktelen teljesítmény ne kapjon támogatást elvnek. Csak éppen ezt valakinek, valakiknek ki kellene mondaniok, levonva a szükséges következtetéseket ebben a kérdésben. Ebben az esetben jobban érvény esülne a szelekció, megkezdődhetne az érdemi tárgyalás az intézetek és az egyetemek között. Ha versenyre késztető, értékteremtő mechanizmusokat tudunk majd létrehozni, minimális bürokratikus irányítással, akkor a kutatóintézetek körüli vitának volt értelme . Tisztelt Országgyűlés! Akadékoskodásnak tűnhetne az, ha a köztestület és a testület fogalma közötti különbségekre, pontosabban differentia specificara kérdeznék rá. Miniszter úr is jelezte, hogy a hatályos polgári jog egyelőre nem tud mit kezdeni a közt estülettel, annak jogi tartalmával. A köztestület kifejezés a törvényjavaslatban valami újat, sajátosat sejtet, a megszokott testületfogalom tartalmától eltérőt. Talán arra az esetre vonatkoztatja a köztestület elnevezést a törvényalkotó, amikor állami jog osítványok, feladatok keverednek nem államiakkal, illetve állami jogosítványok, feladatok függetlenednek az államtól. Amikor a tudós társaság, az akadémikusok keverednek valamely jog érvényesítése, illetve feladat megoldása érdekében a nem akadémikusokkal, tehát más jogállású személyek képviseletével. Végeredményben nincs a köztestület kifejezésnek egyértelmű definiciója. Nem illeszkedik a törvény szövetébe. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt, hogy éppen az akadémiai törvény mellékletéből, illetve indoklás ából hiányzik a szócikk, a pontos kifejezések, fogalmak értelmezése. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat legvitatottabb pontja kétségtelenül a Magyar Tudományos Akadémia doktora cím adományozását érintő 4. § (2) bekezdése. A törvényalkotó szándéka nem egyértelmű. Egyrészt új kitüntető címet tervez alapítani, másrészt a TMB megszünésével előálló jogbizonytalanságot akarja megszüntetni. Ha a törvényjavaslat csak kitüntető címre utalna, anyagi díjazás nélkül — ahogy erre Daróczy képviselő úr már utalt — , akkor ez a szándék, illetve javaslat elfogadható lenne számunkra. Úgy tűnik azonban, hogy a kitüntető cím
