Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 16. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - Az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
418 A z 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat határozathozatala ELNÖK (Dornbach Alajos) : Következik az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes b űncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat határozathozatala. Az előterjesztést 7302es számon kapták kézhez. Most következik a miniszteri válaszadás. Tehát megadom a szót. Megadnám a szót az igazságügyminiszter úrnak. De érkezik máris . (Megérkezik a terembe dr. Balsai István.) Tehát megadom a szót Balsai István igazságügyminiszter úrnak, és átadom az ülés vezetését Szűrös Mátyás alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) (17.40) Dr. Balsai István igazságü gyminiszter válasza BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvény határozathozatalának szokatlan módja természetesen nem lehet akadálya annak, hogy néhány szóval összefoglaljam a Kormány álláspontjaként is a nem nagy vihart, de mégiscsak jelentős kérdésben vitát indukált javaslat lényegét, és az ezzel kapcsolatos állásfoglalásokra is reagáljak. Annak idején, amikor a Kormány a tisztelt Ház elé terjesztette az 1956os októberi forradalom és szabadságharc során elkövetet t egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslatát, meg volt győződve arról, hogy nemcsak jogi, de erkölcsi kötelessége is jogállami választ keresni egy önkényuralmi időszak főbenjáró bűncselekményeinek a kezelésére. Tisztában volt a zzal is, hogy a helyes válasz megtalálása időt és fáradtságot igényel, mert a jogállam nem mondhat le az önmaga részére szabott követelményekről, és még az önkényuralom bűncselekményeinek vizsgálatánál sem tekinthet el az alkotmányos garanciáktól. Hasonló helyzetben más, nagy múltú jogállam szakemberei sem jutottak sokkal hamarább kielégítő megoldáshoz, hiszen utalok arra, hogy a német parlament az imént, néhány héttel ezelőtt fogadta el azt a törvényt, amely a volt NDKban elkövetett és nem üldözött bűncse lekmények üldözéséről rendelkezik. Bár a német törvény a megoldást és tartalmát illetően különbözik a Kormány napirenden levő törvényjavaslatától, mégis abban megegyezik, hogy az Országgyűlés a hatályos jogot deklarálta ott is, és rámutat arra, hogy a joga lkalmazó milyen joganyagot alkalmazzon az önkényuralom időszakában elkövetett egyes bűncselekmények elbírálásakor. Aligha lehet ezért a Kormányt késedelmeskedéssel vádolni, és azt állítani, hogy azok a főbenjáró bűntettek, amelyek kezelésére a Kormány törv ényjavaslata alkalmas, azért maradjanak büntetlenül, mert két és fél év távlatából már nem érdemes velük foglalkozni. Ez az álláspont elfogadhatatlan mind jogilag, mind erkölcsileg. Jogilag elfogadhatatlan, mert ezzel az állam menlevelet adna olyan háborús bűncselekmények elkövetőinek, akiknek üldözésére egyrészt nemzetközi kötelezettséget vállalt, másrészt a magyar jogban előírtak szerint ugyancsak kötelezettség terheli. Ugyanúgy kötelezettség terheli, mint ahogy majd fél évszázaddal a II. világháború befe jezését követően köteles eljárni a háborús bűnösökkel szemben mind a mai napig. Elfogadhatatlan erkölcsileg is egy ilyen magatartás, mert a jövőre nézve azzal biztatja a legszörnyűbb bűnök elkövetőit, hogy némi szerencsével legrémesebb tetteik is elenyészn ek, mert a bűn erősebb, mint az emberiség túlélésének érdekében meghozott jogszabályok, amelyek a háborús bűnöket üldözni rendelik minden elévülés lehetősége nélkül.
