Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - Az országos tudományos kutatási alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÓZS JÓZSEF, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
968 Az elszámoltatási rend szer bevezetése - amelyet én a magam részéről nagyon hangsúlyosnak tartok - az értékelésnek olyan szempontját és olyan mikéntjét hozza be, amely nemzetközi mutatókkal a nemzetközi akadémiai piacon meg tudja mérettetni a magyar tudományos eredményeket, és a magyar mutatók kidolgozásával pedig a sajátos magyar piacunk is objektív szempontokhoz jut. Ezért tartottam fontosnak, hogy a pénzügyi elszámolás tekintetében egy eredmények alapján való újraosztás szülessen meg, és a közpénzek hatékony elköltéséhez objek tív szempontok érvényesüljenek. A fentiek alapján elmondottak mellett - a módosító indítványaink elfogadásától függően - támogatni fogjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka következik: Mózs József képviselő úr. Felszólaló: Mózs József a KDNPképviselőcsoport nevében MÓZS JÓZSEF, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Kedves Képviselőtársak! Láth atóan az OTKA mint intézmény az egyik fontos intézménye a kutatások támogatásának, de látni kell, hogy nem az egyetlen intézménye. Tavalyi számokat tekintve, mintegy 9 milliárd forint volt az a pénzösszeg, amely bekerült ebbe a témakörbe, és ebből mindössz e 2 milliárd forint dőlt el az OTKAn belül. Az idei helyzet egy picit kedvezőbb, mert ez a 2 milliárd forint 3 milliárd - ugye 2 és fél plusz fél, ahogy az előterjesztő miniszter úr is említette , de láthatóan ez a pénz nem sok, sőt megkockáztatnám, nagy on kevés. (11.40) Másrészt a törvény beterjesztését megelőző sajtóelemzéseknél számomra az a déja vu érzés van, hogy a leghangosabb bírálók szinte azok a befolyásos személyek, ahogy én látom, akiknek az érdekeit ez az intézmény sérteni látszik. A tudományo s kutatás szerkezete megmerevedettnek látszik szerintünk, beleértve az elmúlt időszak ellentmondásainak konzerválódását. Mindebből az következik, hogy hosszabb időszak kell, amire evolutív módon ezek a viszonyok helyes irányban tisztázódni tudnak. Rö viden a beterjesztett törvényjavaslatról hadd ejtsek néhány szót. A magyar tudománypolitikai élet, általában lehet mondani, hogy válságban van, néhány kiragadott okát mondanám ennek. A kontraszelektív személyi politika nem látszik túlzottan megváltozónak. Az elrontott intézményi rendszer, miszerint az egyetemi kutatóintézeti élet eléggé szét van választva, tovább él. A szovjet rendszerű tudományos minősítő rendszer átalakítása csak nehézségek között megy végbe. Mindenki tudja, a nagydoktori fokozat és a hab ilitáció közötti viszony tisztázatlan voltára is kell gondolni. Másrészt elég erős a központi irányítás is. Az OECDországok Magyarország tudományos és K+F helyzetéről országtanulmányt készítettek, amelynek fő tanulságai a következők: Nincs, talán nem is l ehet határozott kormányzati tudománypolitika és K+F stratégia. Ez egy fontos körülmény, lévén, hogy nagyon nehéz megmondani, hogy 34 év múlva ezek között a viszonyok között mi az, aminek prioritása lesz úgy, hogy már most dönteni kell benne? Másrészt: az intézményi rendszer átalakítása feltétlenül szükséges az egyetemi kutatás elősegítésének irányában. Harmadrészt: a meglévő anyagi eszközökkel való jobb gazdálkodás szükséges. Itt nyilván a számonkérhetőség szempontjainak a javítására lehet gondolni. A kész ítők javasoltak egy amolyan fehér könyvet, ami az érintett terület ellentmondásait szedné össze, illetve tudománypolitikai kerettörvény megalkotását javasolták első lépésként. Azt lehet mondani, hogy mi is egy ilyen kerettörvényt láttunk volna először szük ségesnek, amely nem tesz mást, mint a terület prioritásait kijelöli, és a határait próbálja megállapítani.
