Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - Az országos tudományos kutatási alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György):
965 Visszatér ve az alapproblémára, megállapítható, hogy Magyarország számára létkérdés, és ezért pártharcoktól mentes nemzeti ügy a tudományos kutatások támogatása, ennek törvénybe iktatása és az ország költségvetésében való folyamatos szerepeltetése. Ezt a célt szolgá lja a ma kormányrendelet alapján működő országos tudományos kutatási alap törvényesítése, és ezzel egy korszerű módszer meghonosítása a tudományos kutatások finanszírozására. Tudjuk jól, hogy a rendszer nyugati példákon nyugszik. Lényege az, hogy kutatók é s kutatói közösségek pályázat útján juthatnak több éven át támogatási pénzekhez, függetlenül attól, hogy hol, milyen intézményben dolgoznak. Továbbá: az alap kiemelten kívánja támogatni a fiatal, tehetséges kutatók kezdeti tevékenységét. Végül: nagy súlyt helyez az eredmények értékelésére. A jelenleg működő OTKAtámogatások a magyar tudományosság megmentéséért munkálkodnak, harcolnak. Előnytelen és bizonytalan kimenetelű harc ez, amikor az 1992. évi kétmilliárd forintos alapot nemzetközi összehasonlításra a lkalmas formában, azaz körülbelül 25 millió USA dollárban tekintjük. Idézek: "Ez megfelel egyetlen közepes amerikai egyetem évi tudományos költségkeretének." Ennek alapján ki kell mondanunk azt is, hogy tudományunk leromlásának megakadályozása érdekében e nehéz időkben legalább az alap eredeti reálértékét, és jobb időkben ennek lényeges növelését kell az Országgyűlésnek az éves költségvetésben biztosítani. A benyújtott törvényjavaslat szándékát és jelentőségét nem vitatva, két kérdésben szeretnénk azt remél hetőleg javítani. Az egyik a döntésre jogosult OTKAbizottság összetételére vonatkozik, a másik a pályázati rendszer bürokráciájának enyhítését szolgálná. Mindkettőre számos, támogatásra méltó módosító javaslat érkezett, így lehetőség van egy valóban korsz erű törvény elfogadtatására. Végül engedjék meg, hogy történelmi példák ismeretében óvjam a tisztelt Országgyűlést attól, hogy ezzel a kérdést a maga részéről lezártnak tekintse. A magyar tudomány igazi fellegvárait, az egyetemeket és a történelmileg kiala kult kutatóintézeti hálózatot ebből a forrásból fenntartani, illetve megmenteni nem lehet. Ezért fontos feladatunk lesz a felsőoktatási törvény és az akadémiai törvény keretében a magyar tudomány megfelelő támogatását, a tudományos kutatásra alkalmas fiata lok kinevelését és a pályán való megtartását biztosítani. Nem engedhetjük meg, hogy elsőrangú elméink, Bolyai János sorsára, saját hazájukban és a világban egyaránt elhagyatva és megcsalatva, csak jóval haláluk után legyenek elismerve. Nem engedhetjük meg azt sem, hogy ordas politikai eszmék és azokból eredő atrocitások miatt egyetlen állampolgárunk, tudósunk is elhagyja országunkat. Ugyanakkor meg kell hajolnunk a tudomány nemzetköziségéből eredő szívóhatás előtt, jó szívvel kell búcsúztatnunk minden külfö ldre igyekvő vándordiákunkat, tanárunkat, azzal a kéréssel, mint az egykori pataki, debreceni kollégiumok diákjaitól kértek ezen intézmények: gyertek haza és hozzatok könyveket könyvtárainkba! Mai szóval: mindenkit hazavárunk, mert tudásukkal gyarapodik a nemzet. 1932re visszaemlékezve SzentGyörgyi Albert a következőket írta, már, sajnos, Amerikában: "Magyarországnak abban az időben igen kiváló közoktatásügyi minisztere volt. Újjá akarta szervezni a magyar tudományt, és a segítségemet kérte. Elfogadtam há t a szegedi egyetem orvosikémiai tanszékének a vezetését, és nehéz szívvel távoztam Cambridgeből a szegedi egyetemre." Én azt kívánom a leendő vagy mostani magyar illetékes minisztereknek, rektoroknak, dékánoknak, intézetigazgatóknak, hogy olyan biztos k ézzel, vagy olyan biztos tudással hívják haza azokat a kiváló tudósainkat, akik esetleg ugyanúgy Nobeldíjat kaphatnak, mint SzentGyörgyi Albert. Köszönöm szíves meghallgatásomat. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megadom a szót Sasvári Szilárdnak, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja szónokának, és átadom az elnöklést Dornbach Alajos alelnök úrnak.
