Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
927 Az Országgyűlés 222 igen szavazattal, egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot elfogadta. A rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat határozathozatala ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Soron kö vetkezik a rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat határozathozatala. Az előterjesztést 7567es számon kapták kézhez. A kivételes eljárás végén nem került sor a miniszteri válaszadásra, ezért megkérdezem az államtitkár asszonyt: kíváne válaszolni a v itában elhangzottakra? (Igen.) Igen. Megadom a szót. Dr. Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi államtitkár válasza PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlamenti bizottságokban és a plenáris ülésen elhang zott vita alapján egyértelműen megállapítható, hogy a törvényjavaslat céljával az országgyűlési képviselők többsége egyetért, és a rehabilitációs alap mint elkülönített állami pénzalap törvényi szabályozását támogatja. Az általános támogatás mellett a törv énytervezet egyes részeihez a képviselők kiegészítő, pontosító és módosító javaslatokat tettek. A legnagyobb vitát a törvényjavaslat 4. §ában szabályozott, a foglalkoztatási kötelezettség határát és a rehabilitációs hozzájárulást meghatározó mértékek és ö sszegek váltották ki. A módosító javaslatok egy része a kötelező foglalkozási szint és rehabilitációs hozzájárulás összegének emelésére irányultak, másik részük pedig a hozzájárulásnak a munkahelyek egészségkárosító hatásait kifejező differenciált megállap ítását szorgalmazta. A törvényjavaslat előkészítése során a Kormány részéről is felvetődött a rehabilitációs hozzájárulás összegének és a kötelező foglalkoztatási szint mértékének emelése, azonban ezt a törekvést a szociális partnerek, az Érdekegyeztető Ta nács szociális bizottságának két oldala elutasította. Ezen túlmenően tartani lehet attól is, hogy a mai rendkívül feszült foglalkoztatási helyzetben az összegek és mértékek jelentős emelése ellenkező hatást is kiválthat. A gazdálkodó szervezetek rehabilitá ciós hozzájárulásának növelésére a törvényjavaslat 1994. évtől biztosít lehetőséget. A rehabilitációs hozzájárulás a munkakörülmények és a munka jellege szerinti differenciált meghatározása elméletileg elfogadható lenne, gyakorlati kivitelezése azonban, mi vel rendkívül hosszadalmas és bonyolult minősítéseket igényelne, az alap működését megállítaná. A gazdálkodó szervezetekben folyó tevékenység egészségkárosító hatásának figyelembevételére a baleset- és foglalkozásegészségügyi biztosítási rendszer kialakít ása során kell lehetőséget teremteni. Szabaddemokrata javaslat volt az, amelyik az adótörvények módosítását indítványozta. Fáklya képviselőtársam kifogásolta a bizottsági ülésen tett nyilatkozatomat, mivel én arra hivatkoztam, hogy nem vagyok adószakértő, és ezért konzultálnom kell az ehhez értőkkel. Nyilván, hogyha első megközelítésben nemet mondtam volna, akkor most azt a vádat kaptam volna meg, hogy anélkül, hogy gondolkodnánk, felelőtlenül elutasítjuk az ellenzéki javaslatokat. Tehát ezt a javaslatot ne m támogatjuk továbbra sem, mert a rehabilitációs alap és a társasági adóról, illetve a személyi jövedelemadóról szóló jogszabályok közötti összefüggések rendezettek.
