Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
873 Pozsonyra, és ezzel megszerezhetjük - akárcsak 1849ben - a világ demokratikus erőinek elismerését. És kelle több ennél? Köszönöm szíves figyelmüket és türelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm a nagy terjedelmű és nagy súlyú felszólalást. Szólásra következik Dénes János, az ülés vezetését átadom Dornbach Alajosnak. (Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el .) Felszólaló: Dénes János (független) DÉNES JÁNOS (független) Köszönöm az előző elnök úrnak, hogy sorra kerülhettem. Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy az egymásnak ellentmondó felszólalások közepette minden egyes felszólaló megelevenítette azt a szinte kitapintható felelősséget, amellyel e tárgyban felszólalt. A magam részéről külön meg kell említsem a Független Kisgazdapárt részéről fölszólaló Kávássy képviselő úr, valamint Péli Tamás MSZPs képvisel ő úrnak a szinte veretes módon összefonódott, e téma mély talaját jelző nemzetiségi etnikai közegből származó megállapításait. Köszönöm azt a figyelemfelhívást, hogy fölhívta a figyelmemet Antall József történész úr általam nem ismert tudományos dolgozatár a, amellyel feltétlenül meg kívánok majd ismerkedni. Meghökkentő volt Péli képviselő úr szájából az a rendkívül sommás és szinte hátborzongató megfogalmazás, hogy a meggyalázott többség meggyalázott kisebbsége. S akkor, amikor ezt elöljáróban elmondtam, en gedjék meg, hogy kifejezzem a sajnálkozásomat amiatt, ahogyan és ami módon ez a törvényjavaslat a Ház elé került. S ezek után engedjék meg, hogy elmondjam a legalábbis általam felkészültnek ítélt beszédemet. (12.10) Mint emlé keznek, meghallgattuk a Kormány részéről az 5190es számon benyújtott nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat ajánlását Nagy Ferenc tárca nélküli miniszter úr előadásában. Most, miután túljutottunk az egyes képviselőcsoportok nevében elmond ott szónoklatokon is, valamint az általam előbb említett, ellentmondásos, de érzelmileg pozitívan értékelhető felszólalásokon, engedelmükkel megállapítom: mind a Kormány részéről benyújtott törvényjavaslat ajánlása, mind az elhangzott ajánló, módosító szán dékú felszólalások figyelmen kívül hagyták azt a történelmi utat, amelyet hazánk, államtérségünk népei, nemzetei az utóbbi évtizedekben sorsvállalásukkal átéltek. Nem vették tekintetbe sem a beterjesztők, sem a vita eddigi résztvevői azt az államközeget, a térség társadalmi és nemzetek közötti állapotát, amelyben élünk. Figyelmen kívül hagyták továbbá déli határaink katonai fenyegetettségét, a gyilkolást, a háborús bűntetteket, a térségben dúló lelki terrort: például a Pozsonyban az FTCSlovan mérkőzés sorá n történteket, ahol kommandósokkal a magyar pszichét verették meg, céltudatosan, brutálisan, ráadásul időzítve - lásd: a Duna elterelése. És ez nemcsak a felvidéki magyarságnak szólt, hanem a Magyar Köztársaság és a világ minden magyarjának. Nem mérte föl a beterjesztő, sem az észrevételezők a magyar haza, a magyar társadalom jelenlegi, porózus állapotát, amely az erkölcsileg bukott, de virulens - azóta rafináltan vagyonba, befolyásba átmentett - hatalom bűne. Ezek után engedjék meg, hogy megemlítsem érveim et. A honfoglalástól napjainkig, mi, magyarok, befogadó, vendégszerető nemzet vagyunk. A Szent Istváni intelem ma is érvényes, a Szent Istváni példával együtt - ugyanis a túlzott német követelést győzelmes fegyvereivel verte vissza. 1848as, 1956os hőse ink, mártírjaink és nemzeti áldozataink neve, névsora - Nickelsburg, Stopfer, Tessmann, Steiner, a Zabos Ádámokról nem is beszélve: magyarosított név - igazolja, aláhúzza hagyományos befogadó hajlamunkat a nálunk menedéket, biztonságot, megélhetést kereső
