Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
869 egyformán kelle és szabade valamennyi kisebbséget kezelni, hogy mikor kerültek a Magyar Köztársaság területére, ha a törvény alapján és előírásainak megfelelően kisebbséggé óhajtják magukat nyilvánítani? Maga a tervezet sem kerüli meg a kérdést. A megalkotandó törvény értelmében kisebbségnek csak "a Magyarország területén legalább egy évszázada honos népcsoportokat" kívánja tekinteni. Hallgatólagosan elismeri tehát, hogy vannak olyan népcsoportok is, amelyek hono sak ugyan, mert itt élnek, de száz évnél rövidebb ideje. Ebből következően legalább a törvény hatályát illetően elvitatná, illetőleg még az ezret meghaladó létszám esetén is külön engedélyhez vagy előfeltételhez kötné azok nemzeti vagy etnikai kisebbségi s tátuszának elismerését, akik 1893 után költöztek Magyarország területére. Szerintem ennél jobb és világosabb megoldás is kínálkozik, mégpedig az alábbi: a kisebbség attól kisebbség, hogy létezésének objektív kritériumai vannak, és ezen objektív kritériumok at a társadalom egy csoportja tudatosan a sajátjának tekinti. Ezért a két feltétel együttes megléte esetén nem mondható, hogy az egyik csoport kisebbség, a másik meg nem, az egyik honos, a másik meg nem. Az ellentmondás feloldásában megint csak a definíció pontossága segíthet. Mert honos ugyan minden kisebbség, a törvényhozás azonban fokozat felállításával különbséget tehet közöttük. Úgy vélem, hogy be kell vezetni, illetve vissza kell térni az őshonos és nem őshonos fogalmak használatához. A választóvonal a kettő közt nyilvánvalóan csak az itt élés idejének tartama lehet. Én e tekintetben a száz év, vagy lefordítva 1893 helyett inkább 1920at választanám. Egyrészt hetvenegynéhány év is elég hosszú idő ahhoz, hogy egy folyamatosan itt lakó és közösségi élet et is élő magyar állampolgárságú csoport őshonosnak minősüljön. Másrészt a Magyar Köztársaság jelenlegi határait - néhány falutól eltekintve - 1920ban szabták meg a nagyhatalmak. Ráadásul 1920ban népszámlálásra is sor került, és annak adatai alapján mind en külön procedúra nélkül eldönthető, hogy mely kisebbségek tekintendők őshonosoknak. Azok a kisebbségek, amelyek kívülrekednek e kategórián, nem őshonos kisebbségeknek minősülnek. Olyan egyéni és kollektív jogokat illető en, amelyek a kisebbség létezéséből automatikusan következnek, nem tehető különbség őshonos és nem őshonos között. Olyan igények tekintetében viszont, amelyeknek akár részleges kielégítése is az államtól kíván vagyonráfordítást vagy anyagi támogatást, azaz egyfajta ráadást a jogok biztosítására, már igenis követelhető. Éppen ezért a törvénynek célszerű kimondania, hogy őshonos az a nemzeti és etnikai kisebbség, amelynek tagjai, illetőleg azok elődei a leszármazás folyamatosságából következő állandósággal cs oportosan és közösségként 1920 óta mint magyar állampolgárok élnek, illetőleg éltek Magyarország jelenlegi területén, és hogy e kisebbségekre jelen törvény hatálya egész terjedelmében kiterjed. Egyidejűleg le kell szögezni azt is, hogy a nyelvhasználatnak, a saját kultúra művelésének, a nemzeti és etnikai szervezet oktatási és kulturális intézmény önerejű - szeretném hangsúlyozni: önerejű - létrehozásának és működtetésének joga a nem őshonos kisebbséget mint közösséget, ugyancsak megilleti. Vagyis az állam az ő esetükben is biztosítsa a felsorolt jogok érvényesítésének szabadságát, de ne vállaljon olyan kötelezettségeket, amelyek az érvényesítéssel járó anyagi terheket akár részlegesen is leveszik a nem őshonos kisebbség válláról. Ilyen gyakorlat nem sérti a jogegyenlőség elvét, amelyből egyébként nem következik, hogy az államnak anyagilag is mindenkit egyformán kellene támogatnia. Tisztelt Országgyűlés! Ha a tervezet 1. és 2. §a helyére megfelelő jogi fogalmazásban és sorrendben az előbbiek kerülnek, akkor kiküszöbölődik a jelenlegi szövegezés minden fogyatékossága. Eltűnik az az ellentmondás, amely abból állt, hogy a benyújtott szöveg először minden olyan kisebbségre kiterjeszteni készül a törvény hatályát, amely magát kisebbségnek tekinti, ahogy erre Kávás sy képviselőtársam utalt, közvetlenül utána viszont a társadalom egyes csoportjait csak abban az esetben minősíti kisebbségeknek, függetlenül attól, hogy magukat ilyeneknek tartjáke vagy sem, ha megfelelnek a törvényben előírni tervezett feltételeknek. (1 1.50)
