Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
865 A harmadik, ami szintén az én ötletem volt és a nemzetiség hatpárti egyeztetéseken vetettem fel - és örü lök neki, hogy a szocialista párti képviselők is támogatják ezt a javaslatot , az az, hogy a magyarországi önkormányzati finanszírozási rendszer keretein belül azok a települések, ahol nemzetiségek élnek, rendelkezzenek egy pozitív megkülönböztetéssel azá ltal, hogy több személyi jövedelemadót áramoltatunk vissza ezekre a településekre, mint egy átlag magyar településre. Egyszerűen azért, mert itt többletfeladatokat kell ellátni, több feladatot kell ellátni, mint egy átlag magyar településen. Azt nem tudom megítélni - nyilván ehhez háttérszámítások kellenek , hogy az általam korábban felvetett 5% vagy a Péli Tamás által felvetett 20% az az összeg, amire szükség van. Ezt nyilván pénzügyi szakemberek ki tudják számítani, de hogy többletforrásokra szükség van, az egészen biztos. És azt is hozzá kell tennem, hogy természetesen tudom, hogy számtalan településen, ahol nemzetiségek élnek, nem képződik személyi jövedelemadó, mert a nemzetiségek nagy tömege munkanélküli pillanatnyilag, és ez természetesen ezeken a te lepüléseken nem segítene. Ezeken a településeken működtetni kell azt a kiegyenlítőmechanizmust, ami szintén működik általános jelleggel Magyarországon, és itt is a nemzetiségi településeknek többletforrásokat lehet juttatni ennek keretén belül. Azt gondolo m, ez az öt garanciális csomópont az, ami után érdemes arról tárgyalni, hogy a törvényt meg lehete szavazni, vagy támogatni lehete. Azt gondolom, ha ezek többsége nem kerül a törvényjavaslatban megfogalmazásra, akkor nem érdemes Magyarországon nemzetiség i törvényt alkotni, mert nem teszünk mást, mint a korábbi rendszerek: deklaráljuk, hogy van egy törvényünk, de ennek végrehajtását és működtetését nem tudjuk biztosítani. Azt gondolom, ennek nincs értelme Magyarországon. Még egy kérdésre szeretnék röviden kitérni, és azután befejezném a mondandómat, ez pedig a most működő települési önkormányzatok és a törvényben vázolt kisebbségi települési önkormányzatok viszonya. Nem látom egyszerűnek e kérdés megoldhatóságát két okból. Először is azért nem látom, mert ó va inteném a hazai nemzetiségeket attól, hogy feleslegesen felvállaljanak közigazgatási feladatokat, feleslegesen vállaljanak fel infrastruktúrafejlesztési feladatokat. Akkor, ha egy adott településen történetesen a nemzetiség létszáma nagymértékű, több mi nt 50%át teszi ki a helyi képviselőtestületnek, és nemzetiségi önkormányzatnak deklarálja magát, vagy a törvény által nemzetiségi önkormányzat kerül megválasztásra, ebben az esetben óhatatlanul fennáll annak a veszélye, hogy a nemzetiségek magukra vállal ják azt a feladatot, amit, sajnos, általában a magyar települések sem tudnak ellátni: a hiányzó infrastruktúra, a hiányzó kommunális hálózat kiépítésének és egyéb feszítő gondnak a megoldását. Ez nemzetiségi feszültségek szítására alkalmas akkor, ha nemzet iségi síkra tereljük. Azt gondolom, egyszerűbb a képlet akkor, ha a nemzetiségek nem vállalják fel ezeket a feladatokat, és a saját belső kulturális autonómiatörekvéseiknek megfelelően a saját ügyeikkel foglalkoznak - a bevezetőmben már említettem , elsős orban az anyanyelvápolást, a nemzetiségi kultúra ápolását, a nemzetiségi identitás megőrzését vállalják fel ezek a közösségek. Természetesen nem azt mondom, hogy zárjuk ki az ilyen jellegű önkormányzatok létrejöttének lehetőségét, de azt gondolom, hogy enn ek a veszélyére fel kell hívni a figyelmet. A másik kérdés pedig a bevezetőmben vázolt oktatási, anyanyelvmegőrzési csomag kérdése. Azt hiszem, nem lesz elegendő, ha a nemzetiségi törvényben - talán a tárgyalások eredményeképpen - rögzítésre kerül az péld ául, hogy nyolc gyermek, nyolc szülő igénye esetén nemzetiségi osztályt kell indítani egy településen. Ennek a leképezése meg kell hogy jelenjen az oktatási törvényben is, ugyanis ha ez nem felel meg a leendő oktatási törvény előírásainak, akkor ismét csak egy deklarációról beszélünk. És még egy, amire szeretném felhívni a figyelmet, az pedig az, hogy gondok vannak Magyarországon a nyelvet oktató pedagógusokkal. Nem tudok egyetérteni azzal a korábban felszólaló képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy főisk olai vagy egyetemi szinten nincs szükség nemzetiségi képzésre Magyarországon. Azt gondolom, hogy nagyon is szükség van, és nemcsak
