Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VONA FERENC, DR. (MDF)
860 Ez a törvény nem jótékonyság, hanem kötelesség. A magyar nép ebben a században ig azán megtapasztalhatta, mit jelent az, ha az ember nem lehet otthon a saját szülőföldjén. Trianon sok millió magyar testvérünket kényszerítette erre a tapasztalásra. Ha közvetlenül nem is tudunk a sorsukon javítani, kötelességünk mégis megmutatni, hogy az itt élő nemzetiségek politikai, gazdasági és emberi értelemben egyaránt egyenlőnek érezhetik és tudhatják magukat. Helyzetünk, éppen Trianon okán, lényegesen könnyebb, persze, mint a környező, soknemzetiségű országoké - könnyebb, de fájdalmasabb is. És az is igaz, hogy a mi határainkon belüli kisebbségi problémáink forrása is részint más: főleg abból ered, hogy az elmúlt negyven év szétzilálta a természetes közösségeket, bennük a nemzetiségi kisközösségeket is. Ennek az ideologikus berendezkedésnek a hatása - ha nem tűnnek cinikusnak, azt is mondhatnám: gyümölcse - a békésebb Kádárkorszakban mutatkozott meg leginkább. (11.00) Úgyhogy itt nem értek egyet azzal, amit Péli Tamás úr mondott, mert majd elmondom, hogy mi is történt a nemzetiségiekkel. A nemzetisé gi kisebbségek beolvadása éppen akkor gyorsult fel, amikor a háború utáni kisebbségeket tömegesen és durván érintő intézkedések és a sajátos modernizációs folyamatot eredményező iparosítás hatásai már lefékeződtek, de a kisebbségi közösségek részint menthe tetlenül széthullottak. A politika természetes asszimilációnak nevezte ezt a természetellenes folyamatot, ami semmiben nem különbözik az élővilág egyéb folyamataiba való erőszakos beavatkozásoktól. Ez is egyfajta környezeti kár. A meglévő, nehezen megőrzöt t kulturális hagyományokat gazdagítani képes intézmények - színházak, könyvtárak, kiadók, egyesületek - megszűntek. Ez volt a régi rezsim mindennél hatékonyabb asszimilációs stratégiája; nem bántani a kisebbségeket, de bezárni őket a legkisebb közösségbe, a családba. Tisztelt Országgyűlés! Azok az elvek, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, az európai normákat tükrözik. Nem hiszem, hogy sok, ennél körültekintőbb, korszerűbb kisebbségi törvény készült volna a világnak ezen a táján, de talán máshol sem. A k érdés azonban az: mi fog ebből megvalósulni, illetve, hogy megvannake a tervezetben azok a biztos garanciák, amelyek kényszerítő erővel hatnak a törvény szellemének és betűjének megfelelő cselekvésre. Bizonyosan állítom, mint szomorú realista, hogy a törv ény a valóságban másként fog működni, mint amit mi szeretnénk, már csak azért is, mert nem tudok átlépni a financiális gondokon. A törvényjavaslat 8. §a az esélyegyenlőtlenség kiküszöböléséről beszél, csakhogy az elvből automatikusan nem lesz valóság. Nem tagadhatjuk le magunk előtt, hogy a Magyarországon honos népcsoportok között milyen óriási a különbség. A németek és a cigányság a végleteket jelzik ebből a szempontból. Míg a cigányság esetében - ahogy Péli Tamás úr elmondta - a hátrányok nap mint nap új ratermelődnek, a marginalizálódás, a szociális elnyomorodás különböző fokozatai figyelhetők meg, addig az egykor kitelepített sváb családok és utódaik mindent megtesznek azért, hogy iskolát, kórházat, könyvtárat építhessünk. Adnak, nem is keveset, és mi sz égyenlős örömmel, nem is tiszta lelkiismerettel elfogadjuk. Pedig ez így van rendjén. A három év előtti román karácsonykor boldogan, erőnket meghaladóan adtunk Bukarestnek és Kolozsvárnak. Van még mozzanat, amiről nem szabad elfeledkeznünk a törvény megalk otásakor: ez pedig a kisebbségi kérdés lélektana. Képviselőtársaim! Számolnunk kell azzal is, hogy a nemzetiségek egy része fél. Félnek a szerbek: vajon a jugoszláviai háború és annak várható újabb fejleményei nem szítanake itthon gyűlöletet ellenük. Fé lnek a szlovák testvéreink is: miként alakul a két ország kapcsolata, amit a bősi rém látványosan nap nap után újabb fordulatokkal tetézhet. Fél a zsidóság egy része is, akiket ugyan a törvénytervezet nem említ, de mint Iványi Gábor képviselőtársunk a vitá ban utalt rá, jogukban állhat népcsoportként definiálni magukat.
