Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÁKLYA CSABA, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
817 ELNÖK (Szabad György) : Nem elegendő. Kérem szépen, elrendelem a szünetet. A tárgyalást pontosan 1/4 6kor folytatjuk. (A szünet 16 óra 58 perctől 17 óra 25 percig tart. - Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el - Jegyző: Boros László és dr. Szabó Lajos.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Kérem foglalják el hel yüket az ülésteremben. Folytatjuk a vitát. A rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő megtárgyalása van napirenden. A képviselőcsoportok vezérszónokai következnek. Úgy tudom, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem állít szónokot ebben a stádiumban. Ebben az esetben megadom a szót dr. Fáklya Csaba képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. FÁKLYA CSABA, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha egy törvény címében idegen szó fordul elő, lehetnek olyanok, akik nem értik, hogy miről van szó és esetleg idegenkednek tőle, vagy nem fordítanak a dolog súlyának megfelelő figyelmet. Ezért szeretném elmondani, hogy a rehabilitációs alap nem kárpótlás, nem jóvátétel, nem politikai, hanem egy olyan elkülönített pénzösszeg, amely azon személyek foglalkoztatásának elősegítésére fordítható, akik korábbi munkájukat nem tudják tovább folytatni egészségkárosodásuk miatt. A törvény ennek a pénznek az összegyűjtéséről és felhasználásáról szól. A törvén ytervezettel kapcsolatosan eljárásbeli és tartalmi kifogásaink, illetőleg megjegyzéseink vannak. A kivételes eljárás hibái, illetőleg hátrányos vonásai szembeötlően megmutatkoznak ebben az esetben. Túl azon, hogy a módosító indítványok beadására ilyenkor r endkívül rövid idő áll rendelkezésre, a téma rendkívüli fontosságára tekintettel így is megpróbáltuk megtenni, amit lehetett. Nagyon félünk attól, hogy elszalasztjuk azt a lehetőséget, hogy minőségi színvonalon hozzuk meg a törvényt, mert korrigálására ese tleg csak hosszabb idő után tudunk majd visszatérni. A törvénytervezet meglehetősen kapkodva készült és egy 1986os minisztertanácsi, majd egy 1988as SZEMPM együttes rendeleten alapszik, több vonatkozásban szó szerinti átvételekkel. Magában véve ez nem v olna baj, azonban a rendelkezést és a jogforrás egyértelműségét kétségessé teszi, a jogalkalmazást elbizonytalaníthatja. Fontos tudni azt is, hogy tulajdonképpen mekkora összegről szól a törvényjavaslat. 1986 óta mintegy 8 év átlagában 120160 millió forin t között mozgott évente. A munkahelyek hozzájárulása 2500 forint évente, annyiszor, ahány fővel kevesebb megváltozott munkaképességű egyént foglalkoztat, mint a dolgozók összlétszámának 3%a. A feladat nagyságához és fontosságához képest ez jelentéktelen ö sszeg, ennyi volt már kezdetben is, és csak a 31 forintos napidíjhoz hasonlítható, amelyet nevetséges volta miatt már eltöröltek, mi pedig ezt most fogjuk törvényerőre emelni. A pártállam keze nemcsak hogy betette a lábát, de így a lábnyoma benne is maradt . Módosító indítványaink azt a célt szolgálták, hogy minél több pénz jöjjön össze a rokkant emberek életvitelét megjavítandó, hogy ez a pénz a lehető leghatékonyabban legyen felhasználva; nemcsak a szankcionálás eszközét, hanem az ösztönzé st is megpróbáltuk igénybe venni annak érdekében, hogy rehabilitációs munkahelyek létesítésére minél több lehetőség legyen, illetőleg minél több társadalmi szervezetet, így egyházakat, alapítványokat stb., hogy ilyenek létrehozására vállalkozzanak. A haték onyságot szolgálta volna az a javaslatunk, hogy ne csak munkahely létrehozására, hanem átképzésre is lehessen fordítani az alapból. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy jóval kevesebbe kerül egy ember átképzése, mint egy új munkahely létrehozása. A bizottság ne m támogatta, mondván, hogy a foglalkoztatási alap pénze - mely ennél egyébként jóval több - fordítható átképzésre is. Csak annyit tennék hozzá ehhez, hogy a Genfi Egyezmény egyértelműen beszél az átképzésről, és
