Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
794 A nők ünnepe ez. Fejet hajtunk e napon a nő előtt, aki édesanyánk, nőv érünk, leányunk vagy életünk párja. A mindig többet vállaló, az erősebb ember. Ők siratják el mindig a háborúk és a forradalmak áldozatait, ők várják haza a fogságra vetett férfiakat a megőrzött tűzhely mellé. De ők hordják vállukon a nagyobb terhet békés forradalmunk, nehéz átalakulásunk közben is. Mifelénk gyakran asszonyidők járnak. Mindig újra és megint nekik kell megtalálniuk azt a bizonyos hetedik krajcárt. Amikor köszöntöm a körünkben ülő és bárhol reánk figyelő asszonyokat és lányokat, a hódolat jel éül Illyés Gyula hozzájuk írt himnuszának rövid részletét nyújtom át nekik, azokat a sorokat, amelyek a nagy titokra keresik a választ: vajon mi őrizte meg az embert több ezredévnyi küzdelmében, sok ezernyi háborúja után mindmáig. Íme az idézet: "Nem a zab lák, nem a csengések, hanem a kosáron a fül, Nem a viharok, a mének, a diadalzengések, hanem a szitaszélveregetések, ha a liszt megtömörül. Nem a havasok, nem a meredélyek, hanem a kézimunkázó vetések, a vasárnap is orsópörgetők, a csecsemőlebegtetések. Ne m a vezényszó, rohamra s imához, hanem a megfordított vánkos." Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönjük. A taps, úgy érzem, egyértelművé teszi, hogy pártok felett érvényesül e goethei idézet, a "Das ewig Weibliche zieht uns hinan" - a z örök asszonyi emel bennünket a magasságokba, akár jelzi a naptár, akár nem. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Hatvani Zoltán képviselőtársunk frakciója támogatásával kíván napirend előtt szólni. Napirend előtti felszólaló: Hatvani Zoltán (SZDSZ) HATVANI ZOL TÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt kértem szót olyan ügyben, amely több ezer borsodi bányászcsalád sorsát érinti. Tehát az ügy nagyon fontos. Tudomásom szerint a Kormány közeli napirendjén szerepel a borsodi szénbány ák visszafejlesztésének ügye. Felszólalásommal ez ügyben várható döntés előtt szeretném a Kormány tisztelt tagjainak figyelmét felhívni néhány nagyon fontos szempontra, olyan szempontokra, amelyek figyelmen kívül hagyása az amúgy is meglevő válságot tovább súlyosbíthatja. És emlékeztetni szeretném döntés előtt a Kormány tisztelt tagjait arra is, hogy Borsodból már, sajnos, származnak olyan megalapozatlan döntések, illetve azok súlyos következményeire intő példák, amelyekről megfeledkeznünk nem szabad. Tehát sürgős az ügy. És végezetül azért nem interpelláció formájában kértem szót, mert ebben az esetben nem én szeretnék kérdezni, hanem én szeretnék a bányászok által üzent információkat adni ehhez a nagyon fontos döntéshez. Miről is van végül is szó, a döntés nek mi a háttere? A borsodi szénmedence ma még üzemelő hét bányája közül csupán egy üzemeltethető veszteségmentesen, költségvetési támogatás nélkül. Mintegy 4500 bányász dolgozik Borsodban olyan bányákban, ahol a bányaművelés gazdasági, műszaki kockázata r endkívül magas. (15.10) Miért veszteségesek ezek a bányák? Azért, mert a szénvagyon kimerülőben van. Azért, mert a természeti és műszaki feltételek rendkívül kedvezőtlenek. És mindezeket súlyos értékesítési gondok tetézik. A termelésük 7075%át kitevő, cs ak erőművi tüzelésre alkalmas aprószenet ugyanis az erőművek csak részben veszik át. A lakossági tüzelésre alkalmas darabos szén pedig az importált szén alacsony ára miatt csak 2030% veszteséggel értékesíthető - nagy szezonális keresetingadozás mellett. A borsodi bányák üzemeltetése így az államnak folyamatos, évről évre jelentkező nagy terhet jelent. Gazdasági szempontból tehát indokoltnak látszik e bányák mielőbbi bezárása.
