Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
745 Talán csak egyre reflektálnék, annál is inkább, mert ez friss megjegyzés: Tabajdi Csaba képviselő úr említette többek köz ött azt, hogy a kormányzatnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a Badinterféle döntőbíráskodási javaslatra. Én szeretném megnyugtatni az itt jelen nem lévő képviselő urat, hogy Magyarország kezdettől fogva támogatta ezt a javaslatot, sőt társszerzője i s volt, és nem rajtunk múlik, hogy ez a bizottság eddig még nem tudta betölteni a kisebbségvédelemben reá háruló, vagy fölkínálkozó nagy lehetőséget. Engedjék meg, hogy néhány általánosabb észrevétellel foglaljam össze a vitát. Kovács László, a külügyi biz ottság elnöke azt mondta, hogy a biztonságpolitikai alapelveknek egyfajta üzenete van az európai országok, de mindenekelőtt közvetlen környezetünk, szomszédaink felé. Ez az üzenet az, hogy a Magyar Köztársaság népe és kormánya békében és együttműködésben k íván élni a világ valamennyi országával, ahol a demokrácia érvényesül, és a nemzetközi jog, az alapvető emberi és kisebbségi jogok és normák vezérlik az ország politikáját. Azonban ennek a parlamenti vitának is van üzenete. Az a tény, hogy a Magyar Országg yűlés pártjai, amelyek a magyar állampolgároknak gyakorlatilag 100%át képviselik, egyöntetűen, és úgy tűnik, fenntartások nélkül támogatják biztonságpolitikánk alapelveit, és készek együttműködni ezek gyakorlati megvalósítása érdekében, ez azt jelenti, ho gy a magyar külpolitika élvezi a nemzet egészének támogatását, s ezért megkockáztatom, hogy senkinek sincs érdekében, vagyis értelmetlen, hogy a pártok egymás elleni kijátszására spekuláljon a külpolitika terén. A magyar külpolitika hosszú távú politika. N emcsak a jelenlegi Kormány van elszánva arra, hogy következetesen folytatja azt, amit majdnem három évvel ezelőtt elkezdett, és az új helyzetekhez mindenkor alkalmazkodva, de lényegében töretlenül folytatott, hanem biztosítva van az is, vagy annak a lehető sége, hogy ez a külpolitika az 1994es választások után azok eredményétől függetlenül is folytatódni fog. (16.20) Csak olyan külpolitika élvezheti a nemzet támogatását, amely a nemzeti érdekekből indul ki, azokat minden más érdek elé helyezi, és megpróbálj a ezeket az érdekeket a világ realitásának figyelembevételével megvalósítani. Szabad akarata birtokában a magyar nemzet mindig ilyen külpolitikát fog folytatni. Az elmúlt három évtizedben ezek a realitások - kossuthi szóval, az exigenciák - alapvetően kedv ező irányba fejlődtek. Megnyílt a lehetősége az önálló magyar külpolitika folytatásának, és legalábbis perspektívájában, lehetségesnek látszik az ország integrálása a demokratikus európai országok közösségébe. Lényegében kedvező változások következtek be v agy folytatódtak környezetünkben is. Az alapvető tendencia - a létező feszültségek ellenére - a demokrácia térnyerése, és ennek nyomán szomszédaink többségével jó, sőt egyenesen bensőséges kapcsolatokat tudtunk kialakítani. Noha közvetlen környezetünkben k eletkeztek olyan konfliktusok, amelyeknek megoldására a demokratikus világ eddig nem volt képes, mégis egy fontos célt sikerült elérni: megakadályozni azt, hogy ezek a konfliktusok kiterjedjenek az érintett országok határain túlra. Ma is elsődleges feladat nak kell tekintenünk a konfliktusok, mindenekelőtt a délszláv konfliktus izolálását. Ez a szomszédos országoknak, köztük Magyarországnak is létérdeke, egyben pedig előfeltétele a konfliktus megoldásának. Ha a tüzet nem lehet kioltani, akkor a feladat a tűz terjedésének megakadályozása. A preventív diplomácia és a preventív békefenntartó akciók fontos részét képezik a nemzetközi közösség erőfeszítéseinek, és ezeknek Magyarország már régóta kezdeményező szerepet betöltő partnere. Ugyanakkor elhatározott szánd ékunk, hogy nem veszünk részt olyan katonai akciókban, amelyek a környezetünkben folyó konfliktusok katonai erővel történő megoldását szolgálják, mivel úgy gondoljuk, hogy ez veszélyeztetné biztonságunkat és az érintett országokban élő magyar kisebbséget. Ez nem jelentheti azonban azt, hogy ne adnánk meg minden
