Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
714 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom, hogy néhányan képviselőtársaim közül indulatba jönnek, ha meghallják ezt a szót, hogy közvéle ménykutatás, én mégis felhívnám a figyelmüket arra, hogy hazánkban minden erre irányuló felmérés legfontosabb választott értéke a biztonság fogalomkörébe tartozik. Ezen biztonságfogalom természetesen nem teljesen egyezik meg a biztonságpolitika definíciój ával, de nem áll messze tőle. Hazánkban a biztonság utáni vágy a XX. század végén természetes igény. Természetes igénye egy olyan országnak, melynek fővárosát a XX. század során négyszer szállták meg idegen csapatok, végigszenvedett két világháborút, forra dalma leverését, jobb- és baloldali önkényuralmakat. Hazánk a rendszerváltozás, a bipoláris világrend, a két katonai tömb egyikének, a Varsói Szerződésnek a megszűnése után új helyzetbe került. A korábbi bipoláris világrend lebontása felszínre hozott olyan konfliktusokat, amelyeket évtizedekig elfedett a meghatározó keletnyugati szembenállás. Napjainkban, amikor Európa különböző részein helyi, törzsi jellegű háborúk folynak, felmerülhet sokakban az a gondolat is, hogy nem volte biztonságosabb ez a kontine ns az előző évtizedekben. Ha csak felszínesen nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy igen, de ha mélyebbre tekintünk, elmondhatjuk, hogy nem. A Varsói Szerződés története másról sem szólt, mint a függetlenség és a nemzeti szuverenitás semmibevételéről, minden demokratizálódási kísérlet katonai eszközökkel való leveréséről. Az új, alapvetően multipoláris nemzetközi renszer óhatatlanul kevesebb biztonságot nyújt, mint az előző bipoláris felépítés, amelyben a két vezető hatalom mellett a többi állam viszonylag sze rény mozgástérrel rendelkezett. Ebben az új multipoláris rendben a kapcsolatok rendkívül változatosan alakulhatnak az államok eltérő helyzetét és érdekeit figyelembe véve. Ez az új világhelyzet az, amelyben hazá nknak meg kell fogalmaznia, hogy egy lehetséges biztonság elérése végett milyen biztonságpolitikát lát célravezetőnek. Meg kell fogalmaznia azt is, hogy mit tekint a biztonságpolitika fő feladatainak. Egy ország biztonságpolitikai koncepciója lényegében ne m más, mint annak felmérése, hogy az ország külső környezetében milyen veszélyforrások létesülnek a jelen időben, vagy körvonalazódnak a közeli elkövetkezőkben. Veszélyforrás alatt értve azokat a körülményeket, helyzeteket, eseményeket, amelyek veszélyezte tik az ország területi integritását, szuverenitását, függetlenségét, a lakosság életfeltételeit, az ország demokratikus berendezkedését. E veszélyforrások vizsgálata alkalmával kerülhet sor annak meghatározására, hogy a Kormánynak, állami intézményeknek, a társadalmi szervezeteknek s a civil szerződéseknek milyen politikát kell folytatniuk, azaz milyen elvekhez, gyakorlathoz kell tartaniuk magukat, hogy a veszélyek ne váljanak valóra. A korszerű biztonságpolitikai filozófia lényege, hogy a biztonságpolitika nem más, mint egy mindenkire, az egyénre, az államra egyaránt vonatkozó magatartási kódex. Ez a magatartási kódex azt jelenti, hogy az állam saját és lakossága biztonságát tartva szem előtt, pozitív magatartásával országbarát reagálást, viselkedést kíván kiváltani közvetlen szomszédaiból és további partnereiből. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az előttünk fekvő előterjesztés konkrét vizsgálatába kezdünk, elmondhatjuk, hogy megfogalmazásaiban, vállalásaiban megfelel egy korszerű biztonságpolitikai elvárásren dszernek. A hatpárti egyeztetés minta értékű volta remélhetőleg a biztonságpolitikai alapelvek derivátumaként létező honvédelmi alapra is ki fog terjedni. Azt hiszem, hogy ezen biztonságpolitikai alapelvek alkalmasak arra, hogy a közösen áhított végcél, az EK, európai közösségi tagság s az ezzel járó biztonságpolitikai védelmi rendszerekben való részvétel, alapvető védelmi és biztonsági garanciát elnyeréséig a kijelölt utat bejárjuk. Az alapelvek leszögezik, hogy biztonságunkat a szembenállás, elzárkózás, v agy az egymás kárára történő vetélkedés nem erősíti, annak garantálása csak a szomszédos országokkal, valamint Európa más államaival együttműködve lehetséges.
