Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
705 Vastagh Pál képviselő úrral, hiszen az állampolgárság intézményének szokásos elvei, alapintézményei, az ezzel kapcsolatos jogok, eljárási szabályok megvannak a most tárgyalt törvényjavaslatban, és az elvek is implicite megtalálhatóak a rendelkezésekben. Azzal egyetértek viszont, hogy az állampolgársági jognak mindenütt közvetlen gazdasági és társadalompolitikai összefüggései vannak, és ezekre kétségkívül tekin tettel kell lennie minden állam szabályozásának is. A törvényjavaslat koncepciója tekintettel van a határainkon túl élő mintegy 3 és fél millió magyarra, s örömmel találkoztam azoknak a képviselőtársaimnak a véleményével, akik a javaslatban tükröződő szabá lyokat szintén üdvözölték. (11.50) Tekintettel van továbbá azokra az utóbbi években felerősödött migrációs folyamatokra, amelyekre minden államnak valamilyen választ kell adni, akár a bevándorlási politikájának a megszigorításával, az idegenrendészeti szab ályok átírásával, de az állampolgársági jogban is kétségkívül ennek konzekvenciái kell hogy legyenek. Állampolgársági szabályaink újrarendezésénél véleményünk szerint az egyik legfontosabb szempontként érvényesül a stabilitás igénye mind az egyén, mind az állam szempontjából. Érvényesülnek az új szabályokban az értékálló magyar hagyományok, jogforrásként Magyarország által aláírt multilaterális egyezmények követelményei, és alkalmazkodunk - alkalmazkodnunk kell - a bennünket körülvevő világban végbemenő fol yamatokhoz. Ezt a stabilitást szolgálja például az, hogy az új törvénynek nincsen visszaható hatálya, és az állampolgárságra ható tényeket és eseményeket mindig a bekövetkezésükkor hatályban volt rendelkezések alapján kell ezek után is, a jövőben is elbírá lni. A magyar állampolgárság a kontinentális jogrendszerekhez hasonlóan és hagyományainknak megfelelően vérségi alapon, az ún. leszármazás jogcímén keletkezik. A törvény a területi elven való származás elvét, a születés helye szerinti állampolgárságot kise gítő szabályként alkalmazza, ez is összhangban van a korábbi magyar tradíciókkal. Ez elősegíti azt a másik, nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott elvet, hogy a hontalanság eseteit lehetőleg előzzék meg a belső jogszabályok, így a hontalan személynek Magya rországon született gyermeke és az olyan gyermek, akinek szülője nem állapítható meg, azt egy vélelem alapján a törvényjavaslat magyar állampolgárságot keletkeztető ténynek ismeri el. A kettős állampolgárság eseteinek redukálását célzó rendelkezések valóba n nem szerepelnek a tervezetben. Ez idegen is volna a magyar jogi hagyományoktól, hiszen állampolgársági törvényeink soha nem is tiltották, illetve nem fűztek a kettős állampolgársághoz büntető jellegű konzekvenciákat, mint például a német jog, amely nem t űri el a kettős állampolgárságot. Nem vitás, hogy maga a kettős állampolgárság, illetve az ilyen helyzet számos zavart és vitás eseteket keletkeztethet az egyén életében, de az európai tendenciákra tekintettel - amelyekről ellentétes a véleményem Hegedűs I stvánéval - a külállamok szabályai egyre inkább tolerálják és nem korlátozzák a kettős állampolgárság keletkezését, és jó, ha a mi jogfejlődésünk is ezzel marad összhangban. Frakciónk úgy véli, hogy a hatályos '57. évi V. törvény honosítási szabályai mára már tarthatatlanok. Napjaink népmozgása és a szomszédos államalakulatok felbomlása fényében, az idegenrendészeti és bevándorlási politikánk változtatásával párhuzamosan korszerűbb és egyértelműbb honosítási szabályokra van szükség. A honosítási szabályok j elenlegi feltételrendszere véleményünk szerint túlzottan tág megfogalmazásokat takar, elvileg teljes az állami diszkréció lehetősége, ugyanakkor a kérelmező oldalán a törvény igazolandó és érdemleges feltételeket nem határoz meg. A nemzetközi gyakorlathoz jobban közelít az új törvényben a honosítás alapesetéhez jelenleg megkívánt 3 évnek 8 évre történő felemelése, amely idő alatt az országhoz való érzelmi, erkölcsi és egzisztenciális kötődés is szilárdabban kialakulhat.
