Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
699 elismerése, és egyben alanyi jogi jogként való felfogása az állampolgársági jognak, a nemzetközi szerződések elsődlegességének elve, amely ugyan benne van a preambulumban, de ez alkotmányos jel legű alapelvi tételként kellene hogy megfogalmazódjék, a diszkrimináció tilalma, amely nemcsak a szerzés módja szerinti diszkriminációt foglalja magában, mint az 1. szakasz (1) bekezdése tartalmazza a törvénynek, az állampolgárság megváltoztatásának jogát, a kettős állampolgárság és az állampolgárság kizárólagosságának a viszonyát, a nők és gyermekek fokozott védelmét, az egyénenkénti elbírálás elvét, a közérdekűség elvét, a megszerzett állampolgárság jogi védelmének elvét. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy ezek et az alapelveket vagy a törvényben, de még inkább alkotmányos szinten kellene az állampolgársági jog kapcsán rögzíteni. Másrészt, ami a törvény általános kritikájához kapcsolódik, a törvény nem fejti ki az állampolgársági jogviszony valódi és tényleges ta rtalmát. Az állampolgársági jogviszony tartalma a kezdetektől jelentős változáson, módosuláson ment keresztül. Kezdetben a római civitasban keveredtek a magánjogi és a közjogi elemek. A modern állampolgárság a XVIII.XIX. század intézménye, lényegében tart almilag teljesen közjogi elemekkel telítődött. Ez azért fontos, mert az állampolgárság mint jogviszony közjogi tartalma tulajdonképpen alapját képezi más ráépülő közjogi jogviszonyoknak. És ezért lenne szükség pontos meghatározására annak, hogy valójában m it jelent az állampolgársági jogviszony tartalma, és ebből következően az állampolgárság megszerzése és megtartása ahhoz képest is igazodjék, hogy az érintett személy hajlandóe, képese a magyar állampolgársággal járó jogok gyakorlására, és az abból fakad ó kötelezettségek teljesítésére. Néhány gondolatot a beterjesztett alkotmánymódosításról. Mindazok, amiket eddig kritikaként elmondtam, jórészt az alkotmánymódosításhoz is kapcsolhatók. A jelenlegi beterjesztett szöveg tulajdonképpen a hatásköri kérdéseket rendezi oly módon, hogy visszautal az állampolgársági törvényre, a belügyminiszter és a köztársasági elnök közötti hatáskörmegosztást tartalmazza. Tehát korántsem azoknak a követelményeknek felel meg, amelyeket az elmúlt néhány percben próbáltam érzékelt etni. Tulajdonképpen abban is hiányos a szabályozás - és ez szintén egy lehetséges alkotmánymódosítás terrénuma kell hogy legyen , hogy kimondja, hogy a Magyar Köztársaság, mint ahogy az állam általános fogalmában a terület, a főhatalom mellett a harmadik leglényegesebb elem a népesség, tehát azt alkotmányos szinten kellene rögzíteni, hogy a Magyar Köztársaság a szabad és egyenlő polgárok közössége, a szabad és egyenlő polgárok alkotják a Magyar Köztársaságot. (11.20) Ha egyébként a módosításban - amit az előterjesztők beterjesztettek - összeolvassuk az 1) és az m) pontot, tulajdonképpen felesleges ismétléseket tartalmaz a két szöveg egymás mellé téve, tehát a módosítás és az eredeti m) pontot tartalmazó alkotmányos szöveg, amit mindenképpen, kodifikációs s zempontból is kifogásolni kell. A törvényjavaslat részletszabályait illetően néhány észrevétel eddig már a vita során elhangzott. Ezekre külön nem kívánok visszatérni, néhány ponton azonban szeretném megerősíteni az észrevételeket. A törvényjavaslat kétség telenül nem oldja meg és nem oldja fel azt a helyzetet, hogy 1929 óta - elhangzott a hozzászólásban - a férfi és 1957től kezdődően pedig mindkét nembéli felmenők jogán az állampolgárság örökölhetővé vált, és tulajdonképpen egy olyan hosszú láncolat jött l étre, hogy az állampolgárságot illetően tulajdonképpen mármár családi hagyományok alapján tekinthetnek a magyar állampolgárságra. Azt hiszem, mindannyiunk véleményét tolmácsolom azzal, ha azt mondom, hogy a hazának szüksége van mindazok támogatására és sz impátiájára, akik leszármazási alapon valamikor magyar állampolgártól származnak; nem biztos azonban, hogy ennek alkotmányjogi, államjogi kapcsolatok keretében kell elsősorban kifejeződnie.
