Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
659 politikai élet porondján vagy a társadalmi lét peremén létező - csoportok és szervezetek, amelyek az így megváltozott körülmények között is felújítják a szélsőséges hagyományokat, de annak ideológiai, politikai érveihez kapcsolódnak, változatos formában igenis léteznek, és lényegében tekintve változatlan válaszokat akarnak adni - 5060 éves válaszokat , ezt is kívánják ajánlani korunk és a világ új kihívásaira. Ha csak tíz évre tekintünk vissza: 1984b en az Európa Parlamentben 16 szélsőjobboldali képviselő ül. Le Pen akkor mondja ki - 11 százalékos választási eredmény birtokában: most itt egy új kezdet kezdődik, Európában is. 1985: A Nemzeti Front Franciaországban, az olasz szociális mozgalom, a holland centrumpárt újra elkezdi működését. 1989. január 29én Berlinben külföldiellenes programmal a republikánusok 7,5%ot szereznek. Március 14én Hessenben egy hasonló jellegű párt a városi tanácsban 8 helyhez jut. 1989. június 15én az Európa Parlamentben 2 2 hely áll a szélsőjobboldal rendelkezésére - 240 millió polgárból szavaztak néhányan így. 1992: Rostock és a többi városok fekete napja. Mivel ismert, sorolni nem kívánom a magyarországi eseményeket: a győri ügyre vagy a szkinhedek ügyére gondolok. Tehát megállapításainkat e felsorolás alapján is úgy gondolom, hogy fenn kell tartani, és az okot adó jelenségeket értékelhetjük úgy: nem szűntek meg sem Magyarországon, sem Európában. Ezzel együtt is érthetetlen egyébként számomra, hogy javaslatunk miért most é s ma is miért e kései órán kerül tárgyalásra. Szinte megdöbbentő volt a javaslat benyújtása után egy parlamenti képviselőkből álló kisebb csoport sajtótájékoztatója e tárgyban. Úgy tűnik számunkra, hogy nem értjük egymást. Ezért most is igyekszem világossá tenni, és a vitában részt vevőket is arra kérem, hogy segítsenek a társadalom és a politikai közélet számára is világossá és egyértelművé tenni, hogy e jelenségek Parlament általi elítélése: a demokrácia védelme, így a kisebbségvédelem is önmagában a demo krácia, a többségi nemzet erénye. A többségi, a befogadó nemzet méltóságát erősíti e magatartás, és nemzetközi megítéltetésünket javítja pozitívan. (18.20) Kinyilvánítja egyúttal, hogy a magyar nemzet, hogy ez az ország közös hazája más nemzet és más nép f iainak is, kiket sorsuk vagy a történelem sodort ide. Exodus vagy újkori népvándorlás, a tudás vagy tanulás céljából itt élő diák vagy a megélhetési gondok miatt itt levő romániai cigány vagy vietnami szövőnő egyformán embertársunk - s úgy gondolom, ez a l egfontosabb. Egy európai országban, mert mi azok vagyunk, csak fizikálisan telhet meg a határok övezte terület, de érzelmileg sohasem. Valljuk, hogy a szabadság és a félelemmentes nyugodt értelem uralmát állandósítani kell, intézményesíteni kell és lehet. Valljuk, hogy mi, politikusok, úgy szolgáljuk a félelemben élőket, a gyűlölködéstől rettegőket, a szörnyűségek túlélőit, hogy emberi gyarlóságunk, saját félelmünk, elkötelezettségeink által erővé és bátorsággá lészen, és cselekszünk lelkiismeretünk parancs a szerint. A rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek, az antiszemitizmusnak nincs elfogadható minimuma. A demokrácia minimuma az, hogy azonnal és határozottan, a jogállamiság minden eszközével fel kell lépni, és azt igénybe kell venni. A demokrata megszólal, n em vár, nem taktikázik, nem rekeszt ki, ha önmagát határozza meg, hogy mástól elhatárolódjon. E jelenségek hordozóit viszont nem tarthatjuk sem jópofának, sem vicces fiúnak vagy legénynek vagy apródnak. Sem jogalkotói, sem politikai, sem erkölcsi szándékun k nincs e jelenségek hordozóinak kirekesztésére. Mi tudjuk és valljuk, hogy minden gyűlölet és erőszakos gondolat lényegében valamiféle görcsös állapotból fakad, és hisszük, hogy az erőszakgesztusokat le lehet fegyverezni. Kérem hát képviselőtársaimat, hog y a vitában segítsenek meggyőzni a kételkedőket, és higgyék el, hogy igaz ügyet szolgálnak. S azokat, akikről úgy érzem, úgy érezzük, hogy eltévelyedtek ezen az úton, figyelmeztessük, hogy Nessus ingét ha bárki magára ölti, a maga szenvedését fogja önmagán ak idézni. E nézetek veszélyességét nem szabad, pontosabban súlyos hiba lenne túlbecsülni, hisz Európaszerte csoportok - és Magyarországon is csoportok - szerveződnek e gondolat körül. Azonban a mindennapi politikában és a törvényhozásban is el kell kerül ni, hogy meghatározó
