Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Bejelentés bizottsági alelnök megválasztásáról - A statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
642 Meg kell említenem, hogy a hivatalos statisztikai szolgálat iránti igény már az 1790. évi pozsonyi országgyűlésen is fölmerült Magyarországon. Skerletz Miklós, aki később 1802ben jelentette meg A magyar királyság leírása című munkáját, sikertelenül javaslatot tett magyar sta tisztikai szolgálat létrehozására. Toldi Ferenc, aki a múlt század harmincas éveiben volt a Tudományos Akadémia főtitkára, szintén gyakran szorgalmazta az állami statisztikai szolgálat megalapozását. Az 1844. évi országgyűlésen a képviselők fináncválasztmá nya - ők a mai költségvetési, adó és pénzügyi bizottság munkáját végezték - indítványozta Országos Statisztikai Hivatal fölállítását olyan joggal, hogy "a törvényhatóságok közegei a kívánt fölvilágosításokat készségesen és pontosan beszolgáltatni kötelesek ". Az indítványt az akkori országgyűlés elutasította. A nemes vármegyék, a szabad királyi városok sok küldötte függetlenségét érezte veszélyeztetve. Indokaikból ma is sokat visszahallunk, hiszen sokan vélekednek ma is úgy, hogy minél kevesebbet tud az álla m a társadalomról, annál jobb ez az egyénnek. Demagóg politikusoknak is kedvező, ha az általuk bírált adatokról nincs valós adat, már Kautz Gyula megírta 1865ben, hogy felületes ítéletmondás, csillogó érvek szerinti határozás jellemez nagyon sok politikus t és nem az, hogy fáradságos munkával föltárja a valóságot. Ma is mindennapos az olyan állítás, hogy nőtt az ország eladósodottsága, miközben csökkent; vagy 4050%os az infláció, miközben nem csupán a fogyasztói árindexszámítás, hanem a szabad valutapiac is legfeljebb a felét igazolja vissza ennek az állításnak, hogy nem 14%kal növekszik az idén a tavalyihoz mérten a nyugdíjak átlaga, hanem csak 910%kal. Ha a tömegtájékoztatásban dolgozók, politikusok jelentős hányada rövid távú politikai célok érdekébe n negligálja, semmibe veszi egy egész szakma véleményét, akkor ott már működnie kellene a társadalom vészcsengőinek. Hadd említsek egy példát, hogy milyen események tették nyilvánvalóvá egy hivatalos statisztikai szolgálat működtetésének a szükségességét. 1847 januárjában a Hazai Első Takarékpénztár közgyűlésén Fáy Andrást megbízták egy életbiztosító intézet fölállításával, hisz akkor már Európaszerte működtek biztosító intézetek, csak Magyarországon nem. Bármiféle életbiztosításnak elengedhetetlen kelléke egy halandósági tábla, vagy megfordítva ugyanazt az eseményt: egy lakosságra jellemző továbbélési valószínűségi tábla. Mivel nem volt hivatalos statisztikai szolgálat, Fáy András hétszáz levelet küldött szét az országba jegyzőknek, lelkészeknek, egyházi e löljáróknak, hogy feltérképezze az országra jellemző halandósági viszonyokat. A válaszlevelek közül fönnmaradt Arany Jánosnak a szalontai halandósági viszonyokat statisztikai táblázatokban bemutató, gyöngybetűkkel írott válasza. A már akkor híres költő nem átallotta feldolgozni az 18371846os évek szalontai halálozásait, több tízezer strigulát húzva a Fáy András által megjelölt életkorhatárok szerint. A felkérések jelentős hányada természetesen megválaszolatlan maradt, hiszen szívességből annyi baj és gond közepette nem mindenki vállalkozott erre a munkára. Ez a példa is nyilvánvalóvá tette már 150 évvel ezelőtt egy statisztikai szolgálat megalapozásának a szükségességét. Nincs tehát semmilyen indoka annak a mai is felfelmerülő igénynek, miszerint nincs sz ükség központosított statisztikai szolgálatra, elegendő az ágazatok vagy az önkormányzatok statisztikai adataira támaszkodni. A 4. § arról intézkedik, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a kormányzat része, elnökét és elnökhelyetteseit a miniszterelnök ne vezi ki és menti fel. A világ országainak túlnyomó többségében ez a gyakorlat érvényesül, hiszen ha a kormányzáshoz szükséges adatok beszerzését végző intézmény nem a kormányzathoz, hanem a köztársasági elnökhöz vagy a Parlamenthez tartozik, akkor a minden kori kormányzat bármikor információhiányra hivatkozva a végrehajtó hatalmon kívüli körökre háríthatja a döntésképtelenség vagy az intézkedések késedelmének a felelősségét. Az 5. § egyértelművé teszi azt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnöke - mivel ő a felelős az információgyűjtés hatékonyságáért - saját hatáskörben állapítja meg a hivatal szervezeti felépítését, egyetlen megkötéssel, miszerint a hivatalnak kell, hogy legyenek területi szervezetei is. A 6. § részletezi a Központi Statisztikai Hivatal feladatait. Az eddigi szokásos feladatokon túlmenően adatfelvételek szervezése és az adatok feldolgozása, statisztikai tevékenységek
