Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Bejelentés bizottsági alelnök megválasztásáról - A statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
639 A vita folyamán kialakult, elhangzott vélemények inkább a részletes vitára tartoznak, úgyhogy azokat majd ott fogjuk elmondani. - Köszönöm szépen. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Akko r sorra megadom a szót az egyes képviselőcsoportok bejelentett vezérszónokainak. Elsőként Fekete Gyula a Magyar Demokrata Fórum részéről szól. Képviselő urat illeti a szó. Felszólaló: Dr. Fekete Gyula, az MDFképviselőcsoport nevében FEKETE GYULA, DR. a Ma gyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A statisztika a tömegesen előforduló jelenségek számadatok révén történő leírása és elemzése. A szó latin eredetű, a latin státus szó állapot, állomány jelen téséből eredeztethető. A statisztikai munka első fázisa tehát a megfigyelni kívánt jelenség állományának a felmérése, az adatgyűjtés. Az adatgyűjtés során feltett kérdések száma és tartalma, a megfigyelésbe bevontak köre, az adatgyűjtés gyakorisága, az ada tfelmérés költségei számos olyan problémához, vitás esetekhez vezethetnek, amelyek egyértelmű eldöntése már a múlt század magyar jogalkotásában is statisztikai törvény meghozatalát tették szükségessé. Felvetődhet persze a kérdés: valóban fontose, hogy az állam adatokat gyűjtsön az állampolgárairól, vagy a gazdálkodó szervezetekről. A történelem azt igazolja, hogy a statisztikai adatok gyűjtése szinte egyidős az államhatalommal és az emberi írásbeliség történetével. A legrégibb görög nyelvű, az úgynevezett lineáris B írással írt kőtáblák zöme adózási kötelezettségek nyilvántartása volt. Az egyiptomi piramisok építőinek kifizetett pénzbeni és természetbeni járandóságok statisztikai nyilvántartásaiból a történészek számára a közelmúltban nyilvánvalóvá vált, ho gy a piramisépítők zöme bérmunkás volt és nem rabszolga, ahogy ezt korábban gondolták. Kína korai Hankori népességösszeírásaiból kiderül, hogy már 2100 évvel ezelőtt is a birodalom központi területein a népsűrűség meghaladta a négyzetkilométerenkénti 100 főt. Diocletianus római császár árakat és béreket szabályozó rendeletéből, amennyiben ez a rendelet valós ár- és bérarányokhoz igazodott, az a tanulság, hogy 1800 évvel ezelőtt is egy napszámos hozzávetőleg ugyanannyi munkaidőt dolgozott le egy lábbeli, e gy köpeny, egy vekni kenyér vagy egy kiló hús ellenében, mint akár a század elején, akár most egy alacsony jövedelmű munkás. Országunk területén először bizonyítottan Augustus császár korában hajtottak végre statisztikai összeírást. Ugyanannak a császári d ekrétumnak a következtében, ami a szent családot utazásra kényszerítette, Pannoniában is összeírták a lakosokat. A mai Dunántúl akkor egy 80 milliós lakosú birodalom viszonylag ritkán lakott új provinciája volt. A magyar államiság korai századaiban összeír t statisztikáknak csak a töredéke maradt ránk a történelmi viszontagságok miatt. Például az 12911292. évekből fennmaradt a nagyváradi püspökség viszonylag nagy területet átfogó tizedjegyzéke, az 13321337es évekből a történelmi Magyarország szinte valame nnyi helységét felsoroló és a beszedett péterfillérek alapján népességszámra is utaló pápai tizedlajstroma, a paraszti porták összeírása 1427ből, vagy az 14941495ös évekből. Ez utóbbi összeírásokra a növekvő török veszély is rákényszerítette a Magyar Ki rályságot, mivel a Zsigmond király korában kialakított telekkatonaság intézménye - miszerint meghatározott számú jobbágyteleknek el kellett tartania vagy ki kellett állítania egy felfegyverzett katonát - időről időre megkövetelte a telkek összeírását. A hó dító török igen részletes statisztikák révén próbálta felmérni, hogy mekkora a meghódítottak adóterhelhetősége. A budai, hatvani, gyulai és simontornyai szandzsák adóösszeírásaiból magyar családok tízezreinek a neve maradt ránk, mellékelve, hogy milyen öss zetételű volt a háztartás, mekkora házban laktak, hány hold földet műveltek, milyen lábasjószágokat tartottak, és mindezek után mennyi adót fizettek. Törvényhozás szintjén statisztikai jellegű tennivalókról először az 1566. évi V. törvény rendelkezett, ame lyik a török hadjáratok pusztításait felmérendő népességösszeírást rendelt el. Lényegében ugyanilyen kárfelmérő jellegű, valamint az adózási és katonasorozási lehetőségeket
