Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
608 Ezek a tárgyalások a múlt hét keddjén - előzetes tárgyalásként - és a múlt hét szombatján - az ÉTmegállapodás keretében - zajlottak, és az ismert konszenzusos eredményre vezettek. Ezt követően a Parlamentben nem következett be egy fölzárkózá s ehhez a megállapodáshoz, hanem újabb módosító indítványok érkeztek. A Kormány továbbra is követte az eddigi megoldást, nevezetesen, hogy az ÉTdöntéshez, illetve az ott kialakult véleményhez tartja magát. Az alkotmányügyi és a szociális bizottság által i s támogatott mostani, legújabb módosító javaslatnál is olvashatják a forgatókönyvben, hogy a Kormány képviselője ellenezte ezt a megoldást. Ebben a helyzetben azonban, ami ezt követően kialakult, hogy három szakszervezeti szövetség vezetői is nem a támogat ásukat adják, hanem - azzal a szóval, ami itt elhangzott az előbb - tudomásul veszik azt a változtatást, amiről Solt Ottilia képviselő asszony azt állította - meggyőződésem szerint helyesen , hogy nem olyan nagy eltérés a szombatitól, ebben a helyzetben a Kormány is kénytelen tudomásul venni, hogy a szuverenitást a Parlament hordozza magában. A három koalíciós párt frakciója együttes ülést tartott, ahol próbaszavazáson, mindössze két tartózkodással e mellett a vélemény mellett állt ki. Ilyen értelemben a K ormány nem tehet mást, mint amit máskor is tenni szokott, hogyha egyértelmű parlamenti állásfoglalás van. Meg kell azonban mondanom, hogy csalódni fognak véleményem szerint azok, akik azt gondolják, hogy ez a 20ról 25 százalékra való elmozdulás céljában é s eredményében az önkormányzatok létrejötte ellen hat. Megítélésem szerint sikeres választással legitim önkormányzat fog létrejönni, és ennek a legitimitása el fogja érni a Parlament legitimitását, legalábbis alsó küszöbértéket tekintve. Ez mindazok számár a fontos lesz, akik ezt az önkormányzatot valóban hatékony és a társadalombiztosítás javára - értsd: az ország javára - szolgáló testületnek képzelik el. Jelentősebbnek érzem az elmozdulást a másik területen, erről érdekes módon a vitában nem esett szó, pe dig valójában ez az egyik kulcsfontosságú. - elnézést: ma alig esett szó, így korrigálom. Tehát arra az elemre gondolok, hogy az ÉTmegállapodásban sikertelen választás esetén egy delegációs megoldásról esik szó, a most támogatandó javaslatban viszont egy adott határpontról, ameddig új választásokat kell létrehozni. A kettő jelentős különbség. Az egyik esetben nagyon gyorsan jön létre egy megkérdőjelezett legitimitású testület - vagy legalábbis megkérdőjelezhető , előnye viszont, hogy már most üzembe lép. Már most, értsd: a választásokat követően. A másik esetben kitolódik az önkormányzat meghozatala, de határnaphoz kötötten, és biztosítható a megfelelő legitimitás. Mindazonáltal még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, hogy ma a politikai erők számára nem a z a cél, hogy egy elgyengült önkormányzatot hozzanak létre, hanem az a cél, hogy a lakosságot minden eszközzel ráébresszék ennek az önkormányzatnak a fontosságára és a választásokon való részvételre. Erre megvan a lehetőség, és megvan minden remény is. Meg győződésem, hogy ezzel a mai szavazással az utolsó akadály is elhárul az önkormányzatok létrejöttéhez, és figyelmeztetni szeretnék arra, hogy egy nagyon hosszú folyamat végére érkezünk, egy olyan hosszú folyamatnak a végére, amelynek a kezdete még az előző parlamenti ciklushoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy nem olyan könnyű dolog, nem olyan egyszerű elhatározás kérdése egy jó önkormányzatot létrehozni. Ugyanakkor legyen szabad egy jó szót mondanom azokról a felügyelőbizottságokról is, amelyek a törvényünk - mármint az önkormányzatokról szóló törvény - meghozatalától az önkormányzatok beállításáig dolgoztak, és dolgozni fognak még egy darabig. Ezek a felügyelőbizottságok hatpárti konszenzus révén jelöltettek ki, és meggyőződésem szerint eredményesen dolgoztak a társadalombiztosítás érdekében. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a Kormány ugyanabban a helyzetben van, mint amilyenben azok a szakszervezetek, amelyekkel kapcsolatot tudtunk létesíteni, és amelyek nyilatkoztak, nevezetesen, hogy tudomásul vesszük a P arlament döntését; és reméljük, hogy - Solt Ottilia képviselő asszony véleményéhez hasonlóan - mások is úgy fogják látni, hogy az eltérés a szombati
