Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
61 IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívüli ügyben veszem igénybe figyelmüket néhány percre. Polgár- vagy honfitársaink egy kis csoportja november végén aláírásgyűjtésbe kezdett. Arra kértek, tájék oztassam önöket arról, hogy már százezren adták nevüket az ügyhöz. Mi ebben a rendkívüli? - szegezik nekem önök a jogosnak tűnő kérdést, hiszen az utóbbi három évben ilyesmi nem először fordul elő. Az ügy egyik rendkívüliségét az adja, hogy itt senki nem k öveteli mások betiltását, leváltását vagy rendőri kivezetését, még csak megbélyegzését sem; senki nem fenyegetőzik patakvérrel, nem kéri idő előtti választások kiírását. De hiszen nem titok önök előtt az ügy: közülünk is többen - pártállásra való tekintet nélkül - aláírták az íveket, előre megfontoltan csatlakoztak a "Tégy a gyűlölet ellen!" mozgalomhoz. A múlt év novemberében - sajnos, nem minden előzmény nélkül - két apródkorú fiatalember baseballütőkkel brutálisan meggyilkolta egy roma embertársunkat. Ez volt az a pillanat, mikor néhány jóérzésű polgártársunk úgy vélte: nem hallgathat tovább. A Madarász utcai gyermekkórház orvosaival az élen közzétették a szóban forgó felhívást, amely így szólt: "Kórházunkban egyforma szeretettel gyógyítunk minden gyermek et, bármi az anyanyelve, bármilyen a bőre színe, bármilyen hitet vall, bármilyen családból jött, ha faluból, ha városból, ha szegény, ha gazdag. Ez természetes, mint ahogy az is, hogy azt szeretnénk: ha felnőnek, ők se gyűlöljék egymást. Az ő jövőjükről va n szó. Ezért felhívjuk a többi gyermekkórházat, gyermekintézményt, az iskolákat és mindenkit, aki olyan társadalomra vágyik, amelyik nem ismer gyűlöletet, és hajlandó is tenni ezért a maga területén: támogassa kezdeményezésünket. Ezt a társadalmat csak egy ütt teremthetjük meg, és meg is kell tennünk, hiszen ez az ország a gyermekeink öröksége. Nem politikai pártok és szervezetek, hanem minden, magát felelősnek érző személy és közösség aláírását és részvételét várjuk." Ezt az ívet, a szokásostól eltérő módon , korra való tekintet nélkül valamennyi, a betűvetésben legalább nevének leírásáig jártas honfitársunk aláírhatta és aláírhatja. A felhívást, példás nagyvonalúsággal, több napi- és hetilap - így a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava, a 168 óra - egész oldalon, ingyenesen közölte, de számos más sajtóorgánum, valamint a tévé és rádió foglalkozott - igazán nyitottan és alaposan - ezzel az igazán fontos üggyel. Megmozdult a sokat hivatkozott vidéki lakosság, sőt, határon túli magyarok is; nagy számban érkeztek az ország különböző pontjairól támogató levelek: plébániákról és parókiákról; számos iskola csatlakozott, tanárostul és diákostul az akcióhoz. Csaknem minden társadalmi réteghez… (A közelében ülő, egymással élénk beszélgetést folytat ó képviselőkhöz fordul:) Kisgazda képviselőtársaim is csatlakozhatnak… a frakcióhoz. Csaknem minden társadalmi réteghez és korcsoporthoz tartozók adták örömmel a nevüket az ügyhöz, mert megértették, hogy a gyűlölet nem vezet egészséges lelki kielégülésre, hogy a gyűlölet a gondolatnélküliek gyáva reflexe, a nyers fizikai erő értelmetlen fölényeskedése; hogy a gyűlöletnek nincs jövője, mert a jövendő a béke emberéé. De megértették azt is, hogy nem elegendő csupán tartózkodni az eltorzult lelki és fizikai meg nyilvánulásoktól, hanem cselekvésre, megszólalásra van szükség. Örömmel állapítható meg, hogy a többség - az aláírásokból kitűnően - közülünk is elutasította, elutasítja a gyűlöletet. Természetesen - sajnálatosan - vannak közöttünk is néhányan, akik, bizon y, megérdemelnék, hogy szerény penitenciaként legalább százezerszer leírják: Tégy a gyűlölet ellen! Tégy a gyűlölet ellen! … Ki kell gyógyulnunk a minden embert gyakorta megkísértő falkaszellemű ordasságból, és azután emeljük fel, ahol lehet, szavunkat az erőszak és a kirekesztés ellen, mielőtt a vézna lelkűek körében a brutalitás jelképpé magasztosulna.
