Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - INOTAY FERENC, DR. a KDNP vezérszónoka:
562 taposhatják az érvényes nemzetközi megállapodásokat. Ezért nagyon szükséges a honvédelmi alapelvek mielőbbi elfogadása. Ennek az előterjesztésnek természetesen vannak hibái is. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről mi még a tárgyalásbavétel előtt - de a napirendre tűzés után - már benyújtottunk módosító javaslatokat. Erről azonban a részletes vitában kívánok szólni, nem akarom az általános vitát a részletes vitával összekeverni . A honvédelmi alapelveknek érvényesnek kell lenni minden helyzetre. Nem változtathatjuk meg az alapelveket az események függvényében. Az előttem szólók azt igényelték, hogy vonja vissza a Kormány ezeket az alapelveket is azért, mert az események túlléptek rajtuk. Kérem, véleményünk szerint a honvédelmi alapelvekben leszögezett elképzelések, mondanivalók érvényesek, azokat módosítani - még az elfogadás előtt - úgy kell, hogy minden körülmények között érvényesek legyenek. A hadsereg létszámának, fejlesztésén ek témája - amiről itt hosszúhosszú perceken keresztül szó volt - nem az alapelvek, hanem a honvédelmi törvény témája szerintem. Az alapelveknek nem számszerű tényeket és nem olyan problémákat kell meghatározniuk, hanem csak irányt kell mutatniuk. Olyan r ugalmas alapelvekre van tehát szükség, amelyek válsághelyzetben nem bénítólag hatnak, és nem hátráltatják a mindenkor szükséges intézkedések megtételét. Probléma: a határőrség hová tartozzék? A honvédelmi alapelvekhez nem tartozik a határőrség témája sem, azért, mert az alapelvekben elfogadott elvek megoldásának a technikája az, hogy hová tartoznak egyes fegyvernemek vagy egyes fegyveres erők. Igen örülnénk mindannyian, ha az elfogadott biztonságpolitikai alapelvekre épülő honvédelmi alapelvek minél előbb e lfogadásra kerülnének azért, hogy a honvédelmi törvénnyel töltsük - hosszú felszólalásokkal és vitával, a kibontakozás lehetőségének minél előbbi megközelítésével - az időnket. Elöljáróban azt tudom mondani: nem járhatunk úgy - és véleményem szerint az ala pelvek ezt szóban biztosítják , mint Anglia 1939ben, ahol - Alexander tábornok emlékiratai szerint - amikor kénytelenek voltak a második világháborút megindítani, néhány korszerű harckocsin kívül érdemleges, modern fegyverzettel nem rendelkeztek, sőt, bá rmilyen komikus, voltak alakulatok, amelyeket lándzsával szereltek föl… Hölgyeim és uraim! A legmegnyugtatóbb lenne, ha Magyarország olyan nemzetközi garanciákkal rendelkezne, olyan nemzetközi szerződéssorozatok egyik aláírója lenne, mely szerződések lehet ővé tennék, hogy az anyagi lehetőségeinket nem túllépő - esetleg azt meg sem közelítő - terheket kellene igényelni honvédelmünk céljára. Ilyen szerződéses rendszerbe - sajnos - nem tartozik Magyarország. A Kereszténydemokrata Néppárt honvédelmi szakbizotts ága a biztonságpolitikai alapelvek szellemében mégis foglalkozott azzal a lehetőséggel is, hogy a honvédségünk kötelezettségeinek egy részét vajon mennyire tudnánk megfelelő nemzetközi szerződésekkel is megoldani. Jelenleg az ENSZ, illetve a Biztonsági Tan ács által nyújtható garanciákon kívül egyéb szerződés nincs - ezt már mondtam. De vajon, ha volna…? Minden nemzetközi szerződés annyit ér, amennyit betartunk - vagy betartanak - belőle. (13.20) Ezen a téren, a történelemre visszanézve, keserű tapasztalatok at szereztünk, állapítottuk meg. Az Egyesült Nemzetek elődje a két világháború között az úgynevezett Népszövetség volt. Ez voltaképpen a tagjainak ugyanolyan biztonsági garanciákat nyújtott vagy kellett volna nyújtania, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete a mai tagjainak. Ez a garancia nem működött. A legtipikusabb példája ennek az, amikor Olaszország 1934ben megtámadta Etiópiát, akkori nevén hivatalosan Abeszszíniát. Etiópia államfője Genfben sírva kérte a neki mint a Népszövetség tagjának járó segítsége t. A nagy többség sajnálta őt, együttérzett vele, de a szerződési kötelezettség teljesítéséből nem lett semmi. Annyi segítséget kapott, hogy Anglia menedékjogot biztosított neki,
