Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
537 Azt szeretnénk - és ebben teljesen egyetértek Für Lajos miniszter úrral , hogyha egész térségünkben ez a mentalitás példaértékű lenne, és bíznánk egymásban. Ahogy az értelmező szótár mondja, a szorongás nem más, mint az ismeretlentől való félelem; úgy gondolom, hogy ez a térség tele van szorongásokkal, a falak is tele vannak, mint a doh sugározzák a szorongást. Nagyon fontos, hogy legyőzzük ezeket, mert a szorongás nagyon rossz cselekedetekre sarkallhat. Az is igaz, amit a miniszter úr mondott, hogy üzenet rejlik ebben a törvénykezésben, hiszen meg lehetett volna oldani ezt törvények preambulumában vagy akár miniszteri expozéban vagy esetleg bizottságok előtt elmond ott állásfoglalásban. Fontos, hogy az Országgyűlés határozati rangra emelve mondja ki világosan azokat, amiket ki kell mondani, hogy nincs ellenségképünk, hogy alapvetően érdekeltek vagyunk, hogy ebben a térségben béke legyen, az egész térségben mindenütt béke legyen. Azt hiszem, hogy ezen captatio benevolentiae után az ellenzék feladatából és szerepéből adódóan őszintén és nyíltan kell beszélni, nemcsak megdícsérve azt, ami jó és elfogadható, hanem bírálva azt, ami helytelen. És engedje meg az általam nagy on kedvelt dr. Balogh György bizottsági elnök úr, hogy kifogásoljam felszólalását, amelyet nem egyeztetett a bizottsággal, és amelyet kérem a tisztelt Háztól, hogy tekintsék az elnök úr személyes véleményének, amely ugyan nagyon egybecseng a Honvédelmi Min isztérium hivatalos álláspontjával, szinte szó szerint. Nem akarom azt mondani, hogy ott is írták meg ezt a beszédet, mert ezt nem mondom. De úgy vélem, hogy sokkal fontosabb ügy fekszik előttünk, sokkal fontosabb dokumentumról kell döntenünk, amelyben a l egteljesebb egyetértésre van szükség, semmint megengedjük ezt a félretájékoztatást. A honvédelmi bizottságban nagy vita volt, ahol a közölt szavazati eredmények alapján általános vitára bocsátotta a bizottság a szöveget, arra alkalmasnak találta, de nem je lenti azt, hogy teljes egészében egyetértés alakult volna ki. Egyetértés van abban - s azt hiszem, hogy ezt ki is mondhatom , hogy a biztonságpolitikának, a külpolitikának elsőbbsége van a honvédelmi politikával szemben. A fegyveres erő a honvédelemnek és a biztonságunknak végső eszköze, ultima ratio rerum, ahogy mondták valamikor. Ennek megfelelően kell kezelnünk. Keserű történelmünk megtanított bennünket arra, hogy mindig mindent meg kell tennünk azért, hogy ne alakuljon ki olyan szituáció, amikor ellens éges erők törnek az országra. Ez a legfontosabb feladatunk, tehát a biztonságpolitika primátusa, elsőbbsége, amelyre kell épülnie a honvédelmi alapelveknek és a honvédelmi alapelvekre kell épülniük a honvédelmet szabályozó törvényeknek. Premisszáikat onnan kell nyerniük. Jó lett volna, hogyha ebben a sorrendben kerültek volna kialakításra ezek a rendkívül fontos okmányok. Sajnos, fordítva történt, a honvédelmi alapelvek már másfél évvel ezelőtt elkészültek, míg a biztonságpolitikai alapelvek - többszöri átd olgozás után - csak most, pár nappal, pár héttel korábban kerültek a tisztelt Ház elé. Ugyanakkor már tavasztól megindult a Honvédelmi Minisztériumban a kodifikációs munka, ami - hogy az előbbi hasonlattal éljek - már a harmadik emeletet építette meg, azt rendezte be, már a képeket a falra fölszögezték, mikor még a fundamentum ki se volt ásva, és a földszint se volt meg. A levegőben lebegett és a levegőben lebeg tehát a mai napig a honvédelmi törvénykezés. Mi szeretnénk, hogyha nagyon erős fundamentuma lenn e a honvédelmi törvénykezésnek, és azt szeretnénk, hogy hosszú időre, az ezredév végéig vagy még azon is túlnyúlóan stabil honvédelmi törvényeink legyenek. Ehhez azonban az szükséges, hogy teljes konszenzussal alakítsuk ki a honvédelmi alapelveket, amelyek a biztonságpolitikán alapulnak. És láttunk egy gyönyörű példát itt, az elmúlt időszakban, amikor a Külügyminisztérium minden presztízsszempontot félretéve ötször visszavonta a biztonságpolitikai alapelveket, részben az idő múlása, részben a műfaji problém ák, de igen nagy részben a bírálatok és az ellenzéknek a hatására. (11.20) Én ezt példaértékűnek tartom. Semmiféle presztízsszempont nem akadályozta meg azt, hogy végre elkészült egy olyan biztonságpolitikai irat, amelyet az ellenzék is szinte teljes egész ében elfogadhat. Tehát ez példaértékű.
