Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SÁNDORFI GYÖRGY, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - PERJÉS GÁBOR, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
533 Az 198 9'90'91es esztendők földcsuszamlásszerű változást idéztek elő a közép- és keleteurópai országok - köztük hazánk - történelmében. Miért? Indítóokként mondható, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség feloldódott: az Öbölháborúban a két nagyhatalom egységesen lépett fel; Európa ideológiai kettéosztottsága lényegében megszűnt. Erre a pontot a magyar kezdeményezésre 1991. április 1jével megszűnt Varsói Szerződés tette: harmincöt év után széttört a kétpólusú, a NATO és a VSZ szembenáll ásán, a köztük létrejött erőviszonyokon és kölcsönös elrettentésen alapuló biztonsági rendszer. A kelet- és középeurópai országok politikai rendszerváltozása Magyarországon az elsők között kezdődött el. A szabad választásokat követően koalíciós Kormányunk egyik legfontosabb feladatának tekintette - és tekinti ma is , hogy meghatározza a szuverenitását visszanyert állam biztonságpolitikájának alapelveit, az erre épülő honvédelmi követelményeket, és a magyar fegyveres erők építését, felkészítését, alkalmazá sának módjait és céljait. Honvédelmi kormányzatunk hazánk biztonságpolitikai koncepciójának, honvédelmi alapelveinek megalkotásakor kezdettől fogva hatpárti konszenzusra törekedett. Az általam ismert tervezeteket legalább öt olvasatban lá ttam az elmúlt két és fél év folyamán. Sokan tették fel a kérdést, hogy szükségese parlamenti törvénnyel deklarálni a honvédelmi nézet- és követelményrendszert. A válaszom egyértelmű: igen. A Magyar Köztársaságnak is létérdeke, egyidejűleg államvezetésünk prioritást jelentő feladata, felelőssége: megbízhatóan és a lehetőségek függvényében, történelmi távlatokra szólóan gondoskodjék biztonságunkról, az ország védelméről, minden potenciálisan meglévő és aktivizálható veszéllyel szemben. Az ilyen jellegű bizt onság- és honvédelemépítést hivatott szolgálni a most tárgyalandó napirend, amelynek az Országgyűlés által való elfogadása megadja a törvényes alapot ehhez a felelősségteljes munkához. Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Megítélésem szerint hazán k honvédelmének új alapokra helyezéséhez és a potenciális veszélyforrásokkal szembeni védelme megszervezéséhez a Kormány által konszenzussal kialakított és beterjesztett, a honvédelmi bizottság részéről is támogatott határozattervezet kellő alapot ad: reál is, általános érvényű - elfogadását követően pedig hivatalos, doktrinális hatású - honvédelmi nézet- és követelményrendszert jelenthet a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, a fegyveres erők és más érintett szervezetek számára. Először a középkeleteurópa i térség jellemzőit foglalom össze, és az azokból levonható következtetéseket a térség biztonságának alakulására. KözépEurópa Európa sajátos fejlődést bejárt területe. NyugatEurópának - amely mindig az európai fejlődés élén haladt - a peremzónáját képezt e: Kelet és Nyugat kettős kötődésű, köztes ütközőtérsége, ahol nem jött létre önmagát évszázadokon át alulról építő, stabil társadalmi modell, sem az összetartozás és sorsközösség érzése. (11.00) A megkésett nemzetfejlődés, a parlamentáris demokráciák kial akulatlansága, a gyenge polgárság, a demokratikus intézmények hiánya, felemás volta, a térség országainak eltérő nagyhatalmi függősége és orientációja az integrációt a térségben kizárta. Rövid kijelentő mondatokban vázolom a középeurópai új helyzetet, ame lyre keményebb fogalmazásban a "biztonsági vákuum", enyhítetten a biztonsági garanciák hiánya a jellemző. Mire alapozom kijelentésemet? - Öröknek vélt struktúrák és szerződések felbomlottak: Varsói Szerződés, KGST, Jugoszlávia, Szovjetunió. A biztonsági ga ranciák az alapjaikban rendültek meg. - A jugoszláviai drámában a függöny még nem hullott le. A kelet- és délkeleteurópai értékrend a nyugateurópaitól helyenként élesen különbözik.
