Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az ülésnap megnyitása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szabad György):
525 Az ülésnap m egnyitása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, a közvetítésre figyelő minden honfitársunkat. Tavaszi ülésszakunk 8. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és Juhás z Péter jegyzők lesznek segítségemre. Varga Béla ünnepi köszöntése ELNÖK (Szabad György) : Ülésünk kezdetén igaz tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszöntöm Varga Bélát, aki 1939ben lépte át először országgyűlési képviselőként az Országház küszöbét, é s aki 1946'47ben az Országgyűlés elnöki tisztét látta el. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Varga Béla Elnök Úr! Amikor születése 90. évfordulójának ünnepén lehetővé vált számunkra, hogy köszöntsük őt, akkor azt a Varga Bélát köszöntjük, aki az Országgyűlés küszöbének átlépésétől kezdve hűen, következetesen és céltudatosan küzdött a magyar alkotmányosság megőrzéséért és továbbörökítéséért, hazája és népe boldogulásáért, nehéz körülmények között. Azt a Varga Bélát köszöntjük, aki a harminca snegyvenes évek fordulójától kezdve következetesen küzdött a szélsőségek ellen, akkor mindenekelőtt a szélsőjobboldal alkotmányellenes törekvései ellen. A negyvenes években, azok első felében következetesen küzdött az ország létét veszélyeztető kalandorpo litika ellen, a Magyarország függetlenségét, önrendelkezését, demokratikus örökségét kockáztató politika ellen, az illegalitást is vállalva, a német megszállók és hazai kiszolgálóik ellen, majd a negyvenes évek második felében nem kevesebb bátorsággal küzd ött a szélsőbaloldali alkotmányellenes és nemzetellenes törekvések ellen, az országot megszálló szovjet erők kiszolgálói ellen, mígnem az alkotmányos küzdelem utolsó lehetőségét is elveszítve, az ország elhagyására kényszerült. De Varga Béla számára a hatá r kényszerű átlépése nem a küzdelem feladását jelentette, hanem - ahogy azt a mindig vállalt nagy előd, Kossuth tette, amint arra Varga Béla ismételten hivatkozott is - a magyar demokrácia, a magyar nemzeti ügy veszíthetett csatát, de nem vesztett háborút. És hogy így volt, hogy történelmünk gyászos évtizedeiben volt hirdetője annak, hogy Magyarország nem azonos a diktatúra alá tepert ország gyászhuszárjaival, abban döntő szerepe volt mások mellett Varga Bélának. Kiemelkedő volt a szerepe, amit 1947 és 1960 között, mint egy emigráns magyar kormány funkcióit jelentős részben felvállaló Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke, majd 1960tól mint a Magyar Bizottság elnöke, és a kezdetektől, megalakulásától kezdve mint a Rab Nemzetek Szövetségének egyik kiemelkedő veze tője betöltött. Mi azt a Varga Bélát tiszteljük és ünnepeljük, aki élő bizonysága annak, hogy sok melldöngetővel ellentétben lehetett szerényen, de határozottan képviselni a magyarság legjobb hagyományait, és eleget tenni nehéz korban is a magyarság legjob bjai képviseletének. Azt a Varga Bélát tiszteljük, aki világossá tette, hogy a nemzeti elkötelezettség nem támadó nacionalizmus, nem öncsonkító sovinizmus, hanem patriotizmus, elválaszthatatlan a demokráciától, s hogy Magyarország a demokráciáknak nem megt agadója, hanem a demokráciától idegen kézzel és a diktatúrát kiszolgálók által megfosztott nemzet, amelyik száműzöttként él KeletEurópa diktatúrái közé rekesztve, de visszavágyik oda, ahová tartozott, és ahová tartozni kíván, a szabad nemzetek családjába. Varga Béla ezt hirdette, amikor Magyarország némaságba volt kénytelen burkolózni, és hirdette ezt 1956 forró napjaiban, saját tanúságtételével bizonyítva azt, hogy az igazi Magyarországot a diktatúrával szembeforduló erők testesítik meg. Varga Béla szaván ak hitelt adott korábbi magatartása 1956 után is, amikor az új és új formákat öltő diktatúra hitelteleníteni próbálta a magyar forradalom és szabadságharc törekvéseit.
