Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (független)
522 Másik, amit szeretnék mondani, és lényegében érintette Mészáros István László képviselőtársam is, hogy nagyon meg kell különböztetnünk az egyháznak a hitéleti, szociális és kulturális tevékenységét. Most enged jék, meg, hogy II. János Pál pápa Centesimus annusából idézzek. Azt mondja a 47. pontban: "A marxista totalitarizmus, valamint más parancsuralmi és nemzetbiztonsági rendszerek bukása után napjainkban a demokratikus eszme ellentmondásokkal tarkított előret örésének vagyunk tanúi, ami az emberi jogok iránti fokozott érdeklődéssel és elkötelezettséggel párosul." Majd folytatja: "Ezeknek a jogoknak a forrása és foglalata valamiképpen a vallásszabadság, amely úgy tekintendő, mint jog arra, hogy hite igazságának és személyisége transzcendentális méltóságának megfelelően éljen az ember." Kihagyva egy passzust, de ugyanezen a ponton belül rendkívül fontos megállapítást tesz: "A társadalom részéről jelentkező követeléseket nem mindig a legitimitás, a jogszerűség és a z erkölcs kritériumai szerint teszik mérlegre, hanem inkább aszerint, hogy mekkora választói vagy pénzügyi súlyt képeznek a követelések mögött álló csoportok." Tehát külön kell választani a kérdést. Én úgy gondolom, hogy a lelki vonatkozásokba nem szabad b eavatkoznunk, egyáltalán, egyetlenegy politikai jellegű hatalmi szervnek sem, és az én véleményem szerint a vallásszabadság maga zárja ki, hogy bárkinek a hitét és szabadságát e téren megkérdőjelezzük, és előnyben részesítsük. Nem mérhető objektíve a lelki élet, a hitélet, mint ahogy az igazság sem, ami a lelki élettel együtt egy bizonyos értelemben az ember számára erkölcsi kategória, ugyanúgy, mint a lelkiismeret. Tehát a lelkiismeretet súlyozni legfeljebb a jó és a rossz serpenyőjébe lehet, nem pedig asz erint, hogy most hányan tartoznak ehhez az egyházhoz vagy felekezethez, hányan tartoznak ahhoz. Itt nagyon, de nagyon fontos példát venni magáról Jézus Krisztusról is, amikor több beszédében fölhívta erre a figyelmet. Amit mi mint politikai jellegű szervez et vagy hatalmi ág figyelembe vehetünk, hogy az a lelki élet alkotmányose vagy alkotmányellenes, a következménye tehát pozitív kicsengés vagy pedig negatív. Negatív kicsengése lehet, ha például úgy hoznak lé tre felekezeteket, mint ahogy tették annak idején Belgiumban, ami lényegében azt jelentette, hogy öszszeállt pár ember, létrehozott egy felekezetet, és ezzel legitimálták a különböző kábítószerkereskedelmet. Ezt természetesen nekünk meg kell akadályoznunk . Vagy az USAban is előfordulnak, és kirívó példaként említette, de név nélkül, a mormon egyházaknál, amikor a vagyoni kötelék fogja össze a tagjait. Ez is - véleményem szerint - egy, már kvázi hatalmi jellegű vetélkedés, amely a lelkieket akarja fölhaszn álni valamely tevékenységre. Én mindenképpen azt tartom fontosnak, és amikor előadásokat tartottam a keresztény karitatív szervezetek részére, azt mondtam mindig, hogy a lelki életet, a lelki szférát a politika nem mérlegelheti, hanem egyedül a kulturális, illetve a szociális tevékenység az, amibe bizonyos értelemben beavatkozhat, vagy preferálhat pozitív diszkrimináció folytán, vagy pedig egyéb formában. Az, hogy Magyarországon 40 éven keresztül az egyházat úgy, ahogy, többékevésbé üldözték, vagy pedig az embereknek a hite megingott, vagy vegyük a Nyugatot, ahol a vallásosságnak nem az a kifejeződése, hogy tömegesen járnak templomba, ezzel nem mondhatom azt, hogy ők kevésbé keresztények, hanem az a kifejeződése bizonyos értelemben, hogy a hitet hogyan élik meg. Ha tehát én a lelkiektől elvonatkoztatok, akkor elsődlegesen politikai szempontból nézve csak a szociális és a kulturális tevékenységet tudom honorálni. Ezáltal igaz, hogy közvetve "beavatkozom" az egyháznak az életébe - idézőjelben beavatkozom , de nem sértem meg a saját autonómiáját és a saját önállóságát. Tehát nem avatkozom be a belső autonómiájába. Viszont a világ számára elfogadhatóvá teszem és orientálom.
