Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - KAPITÁNY FERENC (FKgP)
53 Hol itt az összefüggés? A társadalombiztosításért aggódom, mint mindig. Ezért hasonlókat lehetne elmondani a kezdő egyéni vállalkozók, az alacsony jövedelmet elért vállalkozók, illetve az egyéni és társas vállalkozók alkalmazottaira vonatkozó j árulékfizetési kötelezettség és a naptári év első napján érvényes minimálbér társadalombiztosítási bevételt sújtó összefüggéseiről is. Persze, ha netán ez volt a cél, akkor nem szóltunk semmit. De akkor már most jelezhetjük a társadalombiztosítás 1993. évi járulékbevételi tervének nem teljesítését, és a hiány nagyobb mértékét. Sokkal jobban örülnénk, ha a vállalkozásokat nem a társadalombiztosítási járulékokkal, hanem adó- és hitelkedvezményekkel és támogatásokkal preferálnánk. Mindkét fél részére ez elfoga dható. Nézzük ezek után a törvényjavaslatot néhány általános szempont szerint. Mindenekelőtt szeretném elkerülni azt a csapdát, hogy egyszerre rónám fel a törvényjavaslat hibájául, hogy nem tartalmaz a szigorú járulékfizetési kötelezettségek mérséklésére j avaslatot, illetve azt, hogy sem az egészségügyi ellátás, sem a nyugdíjmegállapítás és emelés területéről érkező társadalmi elvárásokat nem elégíti ki. Az előzőekben már vázolt okok, a már elfogadott törvények korlátai, de a gazdaság jelenlegi állapota, az ez évi kilátások sem adnak lehetőséget most generális változtatásokra. A társadalombiztosítással szemben megfogalmazott, egymással sokszor homlokegyenest szembenálló elvárások kielégítése csak kompromisszumok árán lehetséges. Lásd a Kormány és az Érdeke gyeztető Tanács megállapodásait. Emiatt lett a törvényjavaslat felemás, következetlen, ezért ébreszt mindenkiben hiányérzetet, elégedetlenséget. Persze nincs ez másként más törvények tárgyalása estén sem. Nehéz a realitások talaján maradni. Általános megít élésként - nem először - azt kell mondani, hogy az 1975. évi II. törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok a számtalan módosítás miatt jogrendszerünkben legnehezebben értelmezhető, alkalmazható joganyaggá váltak, olyan jogszabályi dzsungel, amitől n emcsak az állampolgárok, a gazdálkodó szervezetek, hanem még a végrehajtásban, igazgatásban dolgozók is rettegnek. Ezt a törvényt az évenkénti módosítások helyett a két, illetve a balesetbiztosítással együtt három ágazat sajátosságait figyelembe vevő, a j elen társadalmigazdasági viszonyait tükröző, az állampolgárok részére is érthető nyelven megfogalmazott törvényekkel kell felváltani. Ezt 1993ra a Kormánynak feladatul kell szabni. Néhány konkrét megjegyzés a törvénymódosítással kapcsolatban. Elsőként a társadalombiztosítás bevételeit biztosító járulékra vonatkozó előírásokról. E területen lényegi változtatás nem történt, de a társadalombiztosítás pénzügyi helyzete miatt a kétségtelenül magas járulékmértékek csökkentésére reális lehetőség nem látszik. Évr ől évre módosítások mintegy követő módon próbálják azokat a jogszabályi hézagokat betömni, amelyek az előző évben legális kibúvót biztosítottak a járulékfizetés alól kimenekülésre, illetve a jövedelmek, pénzkifizetések járulékfizetés nélküli felhasználásra . Sajnos, egyre kevesebb sikerrel valószínűsíthető, hogy ez a módosító javaslat is hagy réseket. Van itt azonban más gond is, amit látni kell. A járulékfizetők egyre nagyobb hányada kerül át az egyéni és társas vállalkozási körbe akár gazdálkodóként vagy m unkáltatóként, akár munkavállalóként. Ez a tény legálisan, a jogszabályok teljes betartásával - lásd a kezdő vállalkozókra vonatkozó kedvező szabályokat , de illegális módon is lehetővé teszi a járulékalapok és bevételek csökkentését. Emellett köztudomású az a becslés is, mely szerint a jövedelmek 3050%a - kikerülve az adózást és a társadalombiztosítási járulékfizetést - a fekete- vagy esetleg szürkegazdaságban kerül kifizetésre. Ennek a társadalomra, a törvénytisztelő és azokat követő állampolgárokra va ló káros, romboló hatása és következménye ma már tűrhetetlen. Közös fellépést és határozott, ha szükséges, büntetőjogi követelményeket is kiváltó intézkedéseket kell tenni a tisztességes járulékfizetők érdekében. Sajnos, a társadalom, az állampolgárok szem lélete is olyan, ami bocsánatos bűnnek tartja az ügyeskedéseket. Be kell mutatni, hogy az adó- és járulékfizetés alól kibúvók miatt sem lehet a járulék mértékét csökkenteni, az ellátások színvonalát növelni. Csak egy példa, saját megyémből. A
