Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
517 Az állam és egyház szétválasztása: nos, ez egy hihetetlen széles skála, ahány ország, annyiféle. Vegyük az egyiket a szélső skálán, mondjuk az A) oldalon Németországot. (20.00) Németországban, pedig igen megnyugtatóan van rendezve az áll am és az egyház viszonya - és, azt hiszem, senki nem gondolná ebben a magyar Parlamentben, hogy nem jogállamról volna szó Németország esetében - az állam hajtja be - és, kérem, itt van a nagy "diszkrimináció"! - a történelmi egyházak tagjainak adóit. Magya rul tehát: a magyar állam - a német államnak megfelelően - hajthatná be a történelmi egyházak tagjainak a kötelező adópénzeit. Ezen túlmenően a német állam igen jelentős juttatásban részesíti a történelmi egyházak képviselőit, szervezeteit, és - mint ahogy Mészáros István László olyan helyesen mondotta - nemcsak egy címen, hanem a legkülönbözőbb címeken, mert hiszen a történelmi egyházak a társadalmi tevékenységek igen széles skáláját folytatják több mint ezer éve. A másik véglet az Egyesült Államok, ahol á llítólag valóban megvan az állam és az egyház szétválasztása. Legutoljára, azt hiszem, Clinton elnök beiktatásakor tapasztalhatta minden képviselőtársam: természetes volt, hogy nemcsak a republikánus elnök, hanem a demokrata elnök is nem fogadalmat tesz, h anem igazi esküt, a családi Bibliára: "Isten engem úgy segéljen!" formulával. Nos, kérem szépen, nemhogy elnököt nem lehet Amerikában enélkül beiktatni: sheriffet nem lehet enélkül beiktatni egy kétszázas lélekszámú községben! Amerikában ez a fajta - német - támogatás nincs. Ezzel szemben rengeteg adókedvezmény, rengeteg kommunális, és igenis, állami - az állam mindkét formájában, tehát federális szinten is és valóban állami szinten is - támogatásként mindezek a támogatások megvannak. Pont Amerika a legjobb példa arra, igen tisztelt elnök úr és mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy hogyan nem szabad egyházakat, egyházi közösségeket, hitközségeket támogatni. Nem szakad meg a skandalumok, botrányok sorozata a tévéevangelistáktól kezdve azokig a hitközségeki g, ahol több százan - igen: ezren! - mennek egy karizmatikus "egyházi" vezető - helyesebben: félrevezető - parancsára az állítólag szabadon választott halálba, magyarul: az öngyilkosságba. Hát így nem lehet egyházpolitikát csinálni, így nem lehet egyházköz össégeket támogatni. Igenis, meg kell nézni, nem formálisan, hanem materiálisan - ahogy Pálos államtitkár úr mondotta , hogy miben hisznek, kiben hisznek, milyen módon, mielőtt az állam bármilyen módon - direkt módon, mint nálunk, vagy mint az Egyesült Ál lamok esetében, indirekt módon, tehát adókedvezményekkel - támogatna ilyen- fajta vallási közösségeket, hitfelekezeteket. Visszatérve a kiindulásra: maradjunk mi annál, hogy ami Magyarországon ezer év alatt kialakult, ez a történelmi példa, ezek a történel mi egyházak. Magyarul: a római katolikus, a református, az evangélikus, az izraelita és az unitárius egyház. És ehhez természetesen még hozzávehetjük azokat, mint például a szombatistákat, akiknek több mint százötven éves tradíciójuk van, már a Monarchiába n elismerték őket, és elfogadták, hogy fegyveres szolgálatra a hadseregbe nem, de szanitécszolgálatra igenis, behívhatók voltak. Ezek azok az egyházak, amelyeket Magyarországon - még egyszer hangsúlyozom: egy nagyon szegény ország nagyon szegény adófizetői nek a pénzéből - támogatni lehet, mert évszázadok óta folytatnak olyan tevékenységet, amelyről nemhogy a társadalom, de a magyar állam sem tud lemondani 1993ban, mert túl szegény ahhoz, túlságosan rosszul szervezett, és mert nincs meg az az erkölcsi tartá sa, hogy ezeket a hihetetlenül fontos - a képzéstől az oktatáson át a szociális gondoskodásig, az öregekről való gondoskodásig terjedő - feladatokat át tudná vállalni. Illetőleg át tudná vállalni: sokkal roszszabb efficienciával, sokkal rosszabb hatásfokka l - és sokkal drágábban. Erről van szó. Nincsen kötelezettségünk arra választott képviselőkként, hogy a magyar állam adófizető polgárainak pénzéből minden bejegyzett hitközséget vagy egyházat finanszírozzunk, de van kötelezettségünk arra, hogy azokat a tör ténelmi egyházakat, hitközségeket és felekezeteket, amelyeket először a nemzeti szocialista, utána pedig a nemzetközi szocialista - úgynevezett kommunista - állam jogtipró módon több száz milliárdos vagyontól fosztott meg, és negyvenhét éven