Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
507 Az előterjesztéss el messze nem értek egyet, nem azért, mert szekták vannak vagy szekták nincsenek. Ha már egyszer a törvény szerint Magyarországon vallásként, felekezetként, egyházi közösségként működhet, akkor pontosan olyan alanyi joga van a támogatásra, mint annak, amel y esetleg ezeréves múltra tekint vissza. A jövendő törvényalkotás feladata az, hogy fenntartjae ezt a szabályozást, vagy pedig igenis egy sokkal szigorúbb feltételhez köti azt, pontosan azért, hogy a hívő emberek érdekeit védje. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok panasz érkezik a most szerveződő szekták tevékenysége ellen, de ennek elbírálására nem mi vagyunk jogosultak. Mindezek figyelembevételével szeretném tájékoztatni a Parlamentet, hogy az elosztás elveivel és a bizottság által előterjesztett a nyaggal messze nem értek egyet, és a Kereszténydemokrata Párt ezt a határozati javaslatot nem fogja megszavazni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Iványi Gábor úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólal ó: Iványi Gábor (SZDSZ) IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Giczy képviselőtársunk bátor kirohanása - melyhez hasonlót Zrínyi óta keveset láttunk - győzött meg arról, hogy ehhez a vitához nekem is hozzá kell szólnom. Sajnálatos ennek a 100 éve kez dődött és akkor viszonylag hamar el is halt vitának a felújítása, mintha azokból a 100 évvel ezelőtti, 80 évvel ezelőtti könyvekből - amelyeket korrekt és tájékozott emberek meglehetős határozottsággal elutasítottak - vennék az érvanyagot a szekta elleni k ampányukhoz. Amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk, akkor keverednek a teológiai, a jogi és a szociológiai szempontok. Óva intenék mindenkit attól, hogy teológiai mérlegelésbe mint képviselő belefogjon, akkor is, ha a teológián néhány évet eltöltött. Amiko r meg kell állapítanunk, hogy ki minősül szektának, akkor többségében keresztény államunkban a bibliai hagyományokhoz nyúlunk vissza. Ha a képviselőtársaim által kívánt módon dőlhetne el, hogy ki minősül egyháznak és ki szekta, akkor azt kellene mondanunk, nehéz megállapítanunk, hogy a keresztyénség mikortól kezdve lett egyházzá. Ha az evangéliumokon végigmegyünk, azt mondhatjuk, hogy Krisztus mennybemenetelekor mindössze 500 atyafi volt, aki ehhez a körhöz tartozott. Pünkösdkor ehhez 3000en csatlakoztak. És hogy ez a létszám mikor nőtt 10 000re, nagyon nehéz lenne megállapítani, elképzelhető, hogy az I. század végén vagy még később. Ha azt vizsgáljuk, hogy a szekta mint elkülönülő csoport mit is jelent, akkor azt mondhatjuk, hogy a zsidó megítélés szemszö géből nézve a kereszténység bizony szekta, és mondhatnánk nyugodtan: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Tehát mindenki mindenkiről valamikor mondhatta, mondhatja azt, hogy szekta, és nemcsak ilyen teológiai alapon, hanem más szempontból is, hiszen ha a tanítás oldaláról nézzük a dolgot, mit is tekintünk zsinórmértéknek? A bibliát vagy a hagyományt. Akkor megint csak mutogathatnánk egymásra katolikusok és protestánsok, és kezdődhetne a szektázás. Tehát azt gondolom, hogy nem illendő, nem méltányos és nem szakszerű vallási csoportokat szektázni. Idejétmúlt dolog ez! Hogy azután ki destruktív szekta - kisebb felekezetek nevében köszönettel visszautasítom a konstruktív szekta burkolt megjelölést is, hiszen ha vannak destruktív szekták, nyilván vannak konstru ktív szekták is. Az elosztásban mutatkozó kegy külön sértő a kisebb felekezetekre, hiszen az említett 4, úgynevezett destruktív szektáktól elvett 1,4 millió forintot a 32 másik felekezet között kívánja elosztani, és úgy jön ki az összeg arányosan - de erre majd még visszatérek , hogy az egyik 7 forinttal többet kap, mint a másik 31. Meglehetősen nevetséges és illetlen dolog! De amikor destruktív szektákat említünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az elmúlt időben nem is olyan nagyon régen hallhat tunk már destruktív pártokról, amelyek nemzetidegenek, és hazaáruló magatartást tanúsítanak bizonyos szempontból - és nem is csak fülbe súgva hangzottak el ezek a vélemények. Hallhattunk destruktív nemzetiségekről is, amelyek nem tudnak igazán nemzeti
