Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A büntetőjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
485 zárójelben mondom , hogy ennek a kategóriának vagy ennek a bűncselekményfajtának a meghatározása is rendkívül bizonytalan. A törvényalkotó, amikor ez a Btk.ba bekerült, nyilvánvalóan az SSre gondolt, később alkalmazták azokra, akik az idegenlégióba léptek be, vagy az amerikai hadsereg t agjaként mondjuk Vietnamban harcoltak - gondolom egy törvényalkalmazó ezt ma arra alkalmazná, aki a karhatalom tagja volt… Azt hiszem, egy ilyen, előzetes politikai minősítést kívánó bűncselekményfajta eleve nem is lehetne a Btk.ban - mondom: nem bánnám, ha kiderülne, hogy tévedtem, és már nincs is benne, de ha benne van még, akkor erre is kiterjeszteni az elévülhetetlenséget, azt hiszem, nem indokolható. Ezzel szemben az a módosító indítvány, amit én terjesztettem be, tulajdonképpen először tesz kísérlete t arra, hogy úgy alkalmazza az elévülhetetlenség kategóriáját, ahogy az alkalmaztatott az ENSZegyezményben, abban az ENSZhatározatban, amelynek alapján a magyar törvényhozás is becikkelyezte a háborús bűncselekmények elévülhetetlenségét - anélkül, hogy a törvényi tényállást hozzáigazította volna ahhoz, ami az egyezményben benne van. Nevezetesen ez az egyezmény a népirtást minősíti olyan jellegű háborús cselekménynek, amely elévülhetetlen, és a genfi egyezmény súlyos megsértését. Azt gondolom, ezek a csele kmények benne vannak a magyar Btk.ban, és azonosíthatók a magyar Btk. némely paragrafusával: a "népirtás" szó szerint benne van, és a genfi egyezmény súlyos megsértésének minősül a bűnös hadviselés - amely szerepel a Btk. 60. §ában , és a polgári lakoss ág elleni erőszak. Azt gondolom - ez megint csak nem ennek a vitának a tárgya , hogy amikor a kormányelőterjesztés alapján a Ház az '56os bűncselekmények háborús bűncselekménnyé nyilvánítását és elévülhetetlenségét vitatta, akkor helyes lett volna ezeke t a kérdéseket az előterjesztőnek vagy az előterjesztést alapjában támogató képviselőknek felvetniük. Akkor, hogyha igazak is az elhangzott jogi érvek ez ellen az egész javaslat ellen, mert hiszen ezek a cselekmények időközben elévültek, tehát visszamenőle g kell az elévülhetetlenségüket helyreállítani - de ebbe a vitába megint csak nem akarok belemenni , de az Országgyűlésnek mindenképpen megvolna az erkölcsi joga, hogy védje ezt az indítványt. Így azonban, hogy az Országgyűlés akkor is és tulajdonképpen a jelenlegi vitában is kikapcsolja ezt a kérdéskört, azt mondja, hogy a háborús bűncselekményeknek egy, az elévülhetetlenségről szóló ENSZokiratnak a szempontjait figyelembe nem vevő módosítását vezeti be a jelenlegi Büntető Törvénykönyvbe, ez nemcsak jogi érvekkel, hanem tulajdonképpen etikai érvekkel is támadható. Ezért gondolom azt, hogy indokolt volna, hogy az Országgyűlés még egyszer végiggondolja ezt, esetleg a bizottság újból foglalkozzon vele, és - amennyiben az érveimnek van bizonyos meggyőző ereje - megfontolja, hogy ne szavazzae meg ezt a módosító indítványt. Egész röviden, néhány szóban szeretnék a másik módosító indítványomról is szólni, amely a hivatalos személy megsértésének bűncselekményére vonatkozik. Csatlakozva ahhoz, amit az előbb Molnár Péter mondott a nemzeti szimbólumok használatával kapcsolatos bűncselekményről, azt gondolom, ha az Alkotmánybíróság határozata egyszer kimondta, hogy népek, népcsoportok elleni sértő kifejezések használata önmagában nem büntethető, csak akkor, hogyha ez uszító tartalmú, akkor nem indokolt, hogy a hivatalos személlyel kapcsolatos sértő kifejezések használatát, vagy akár azt, ha valaki olyan kijelentést tesz, amely alkalmas egy hivatalos személy működésébe vetett bizalom megingatására - egy, a valóságtartal mukat esetleg nem is vizsgáló eljárásban - bűncselekménynek ítéljük. (17.30) Az általam beadott javaslat nagyon jelentős mértékben szűkítené az elkövetés és az elkövethetőség körét. Szűkítené arra a közvetlen veszélyt jelentő helyzetre, amikor a hivatalos aktus közben, hivatalos ténykedés közben használ valaki sértő, gyalázó kifejezéseket a hivatalos személyre. Ennek a pönalizálása, ennek az üldözése azt hiszem indokolt. Ez valóban nem védhető a kifejezés szabadságának elve alapján, a másik azonban igen.
