Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt európai megállapodás végrehajtásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - SZALAY GÁBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
476 illetékes bizottság, a Kormány illetékes képviselői és adott esetben egy ellenzéki képviselő között. Azt hiszem, teljes egyetértés volt az itt előttünk fekvő szöveg szellemében és végül szövegében is. Mégi s szeretnék néhány szót szólni arról, hogy miért tartottam rendkívül fontosnak kezdeményezni ezt a határozati javaslatot. Nem biztos, hogy mindenki előtt ismertek a részletek, bár megkaptuk valamennyien a megkötött, de még nem ratifikált egyezmények szöveg ét. Nem tudom, mennyire vagyunk valamennyien tisztában azzal, hogy egyes árucsoportok tekintetében milyen szoros határidőket szab a megkötött egyezmény Magyarország számára. (16.20) Lényegében - most a mezőgazdaságtól bizonyos fokig eltekintve - az iparcik keket négy kategóriába sorolja az egyezmény, amelyben az első kategória esetében - ez egy külön melléklet az anyagban - a hatálybalépés pillanatától megszűntek az aszimmetriák. És itt nem a társulási szerződés hatálybalépéséről, hanem a Montánunióval kötöt t szerződés hatálybalépéséről van szó, és ez életben van tavaly március 1je óta. Ez részét képezi a társulási szerződésnek, és a Parlament ebben a minőségben tárgyalta a dokumentumot. Tehát megszűnt a termékek egy körére az aszimmetria. A termékek egy más ik körében 1995. január 1jével számolódnak fel azok az előnyök, amelyeket átmenetileg biztosított számunkra a társulási szerződés; egy harmadik - az előbbi kettőnél szélesebb ugyan, de egy harmadik - kör az, amelyben 1998. január 1jével, és egy negyedik kör az, ahol 2001. január 1jével szűnnének meg a Magyarország számára adott átmeneti előnyök. Ezek az előnyök önmagukban akkor használhatók ki, ha Magyarország valamennyi szakterületen megteszi azokat a lépéseket, hogy az adott rövid idő alatt versenyképe s helyzetbe hozza gazdaságát, ezen belül iparát, mezőgazdaságát, de más területeit is. Önök érzik, hogy itt minden elherdált nap rendkívüli károkat okozhat. Én ezzel nem azt kívánom mondani, hogy a Kormány nem cselekedett ezeknek az egyezményeknek a szelle mében, de azt hiszem, megnyugtatóan csak akkor állíthatjuk, hogy mindent megtett a Kormány, ha a Parlament ismeretében van azoknak az intézkedéseknek, amelyek ezt a rövid időt kihasználni javasolják. Szeretném elmondani, a másik oka annak, hogy ezt a kezde ményezést tettem, az volt, hogy a korábbi jelzések alapján alapvetően az volt érzékelhető, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma rendkívül aktív tevékenységet folytat az EKtárgyalások ügyében, ugyanakkor nem volt érzékelhető az, hogy a Kor mány más szervei ugyanilyen aktívan és ugyanilyen tudatosan folytatnák a tárgyalásokat. Én szeretném aláhúzni, hogy bár van egy minisztérium, amelyiknek a neve Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, az ügy sokkal szélesebb kört érint. Érinti az eg ész magyar gazdaságpolitikát, érinti az iparpolitikát, a mezőgazdaság fejlesztését, és természetesen az infrastrukturális szolgáltatásokat, az infrastrukturális fejlesztéseket is. Nem beszéltem most arról, hogy igazságügyi összefüggések és más jogalkotási összefüggések is vannak. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor tudnunk kell azt, a Parlamentnek tisztában kell lennie azzal, hogy a Kormány milyen munkamegosztással végzi ezt a felkészülési tevékenységet, valóban valamennyi tárca a tevékenységében sajátjának ér zie a feladatokat, avagy sem. Valóban átitatjae a Kormány által a Parlament elé terjesztett gazdasági törvényjavaslatokat az a szellem, amelyik a társulásból feltétlenül következik? El kell mondjam, hogy a Kormány rendeletein, a Parlament törvényalkotó t evékenységén túlmenően más jogi dokumentumok megszületésére is feltétlenül szükség van. Hogy más területet ne emeljek ki, a szabványosításról azért néhány szót muszáj beszélni. A magyar szabványok az elmúlt időszakban természetszerűleg - lehet, hogy ez nem jó, de természetes, hogy így alakultak - alapvetően a KGSTre orientálódtak. A KGSTszabványoktól az európai szabványok felé történő átmenet megindult néhány évvel ezelőtt, de csak nagyon fokozatos, lassú lépésekkel lehet előrehaladni, és ezeket a lépések et most, a KGST megszűnése után bizonyos fokig fel lehet gyorsítani. Tehát nem elég az, hogy a szabvány megjelenik, ehhez igazodnia kell a fejlesztésnek, igazodnia kell az iparnak, a mezőgazdaságnak, s hozzáteszem, a szervezeteknek, és erre az
