Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
48 Szólnom kell még egy gondról. Bármennyire is hosszú távú gondolkodást követelne meg tőlünk a döntés a nyugdíjkorhatár kérdésében, nem lehet eltekintenünk a munkanélküliség középtávon mindenképpen nyomasztó jelenlététől. Ma az or szágban közel 1000 községben és kisvárosban 150200 álláskeresőre jut egy állásajánlat. Korcsoport szerint megbontva a munkanélkülieket, a 20 és 35 év közöttiek álláshoz jutási esélye ennél kedvezőbb - amennyiben persze ezt kedvezőnek lehet minősíteni , 4 050 személyre már jut egy álláskínálat. (19.20) Az 50 év felettieknél jó, ha 800900 személy közül egy munkahelyhez jut. Nem szükséges jósnak lenni ahhoz, hogy a korhatárnövelés hatására nagyobb részben az 55 év feletti munkanélküliek száma növekszik meg. Akik pedig meg tudják őrizni állásukat, azok pályakezdő fiatalokat tesznek ezáltal állástalanná. Figyelembe véve a fiatalkori munkanélküliség szociális és kriminális hatásait, a mai körülmények között nem lenne megfontolt lépés egy korhatárnövelő lépés. T isztelt Képviselőtársaim! Kérem döntésüknél az általam elmondott érvek figyelembevételét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Csehák Judit képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Csehák Judit (MSZP) CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez egy bűnös - nem félek kimondani a jegyzőkönyvbe, ez egy bűnös - törvényelőterjesztés - mondta Kis Gyula elnök úr, kormánypárti képviselő a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvé ny módosítására készített törvényjavaslatról a szociális bizottság ülésén. Egyetértek képviselőtársammal, s én sem félek jegyzőkönyvbe mondani: valóban bűnös ez az előterjesztés, mert nem más, mint a jelenleg még egységes társadalombiztosítás, a jelenleg m ég létező egységes biztosított jogok elleni alattomos, megfontolt, ám profi munkának aligha nevezhető merénylet. Azzal is egyetértek, ahogy képviselőtársam ezen a nevezetes bizottsági ülésen folytatta: az előterjesztő a társadalombiztosítástól kapott fizet éséért a társadalombiztosítás felszámolására tesz javaslatot. Való igaz. Teszi ezt a Kormány is, annak ellenére, hogy nem lehet kétsége afelől, milyen reformokra, intézkedésekre lenne szükség. Sorvezetőnek, útmutatónak rendelkezésére áll ugyanis az 1990. é vi 60. számú parlamenti határozat, amelyikben világosan meghatározta ez az Országgyűlés, hogy milyen társadalombiztosítást, milyen nyugdíjrendszert, milyen egészségbiztosítást akarunk. Ez a törvényjavaslat nem felel meg a már említett országgyűlési határoz atban rögzített alapelveknek, és erre az Állami Számvevőszék az előkészítő munkasor megfelelő fázisában levélben figyelmeztette is a népjóléti tárca államtitkárát. Ez azonban - úgy tűnik - nem befolyásolta a Kormány döntését, mint ahogy a nyugdíjalap felüg yelőbizottságának kifogásai sem hallatszottak az égig. Ők azért ellenezték a törvényjavaslatban előttünk fekvő intézkedéseket, mert azok szöges ellentétben állnak a felügyelőbizottság elmúlt évben kidolgozott alapvető elképzeléseivel. No de miért is kellen e komolyan venni egy olyan, drága pénzen fenntartott testületet, amelyik most már a szakszerűtlen előkészítés és az év végi törvénykezési zűrzavar következtében a nem létező önkormányzatok helyett a nyugdíjalap felelős kezelője is kell legyen az önkormányz ati választásokig? S elénk teszi ezt a javaslatot a Kormány az ÉTvel kötött megállapodásra hivatkozva, miközben tudjuk, hogy a javasolt változások többségéről szó sem esett az ÉTn, ezt a változatot az ÉT nem hagyta jóvá. A társadalombiztosítási felügyelő bizottságok és mi is valamennyien egy öt nap alatt összecsapott, senkivel nem egyeztetett előterjesztést és kormánydöntést kaptak, illetve kaptunk kézhez.
