Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - A Duna egyoldalú elterelése következtében szükséges cselekvési programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - PAP ANDRÁS, a külügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS LÁSZLÓ, a külügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
3086 Különösen örültem ezzel kapcsolatban Ilkei Csaba felszólalása egy részének, hadd idézzem rövidítve két mondatát. "A bősi vízlépcső odaát egy nemzeti program presztízskérdése. Aki ezt nem látja és nem kompromisszumra törekszik a de facto kész helyzet ismeretében, az könnyen elméleti tételek és az absztrakt logika csapdájába esve, irreális célokat kerget." Eddig az idézet. Igazán sajnálom, hogy Ilkei Csaba közismert szociális érdeklődése eddig nem engedte érvényesülni ö kológiai érzékenységét. Jó küzdőtársak lettünk volna a környezetvédelmi bizottság ülésein. Egyetértek azzal a megállapítással is, hogy, idézem: "Ha egyeseknek csak az időhúzás a céljuk, az, hogy bárminemű felelősség megállapítására csak új választások után kerülhessen sor, azokat fel kellene menteni súlyos károkozó tevékenységük folytatása alól." Igen, így van! A baj csak az, hogy a károkozók között nemcsak kinevezettek, hanem választottak, sőt hivatlan önkéntesek is akadnak. Mire mutatott rá tehát a múlt h eti általános vita? Arra, kedves képviselőtársaim, hogy itt egy bújócska folyik, amelynek célja a Kormány részéről a felelősségnek a Parlamentre való áthárítása, és amelynek eredménye a Parlament oldaláról - néhány környezetvédelmi bizottsági tag részéről talán célja is - a Kormány lebénítása, döntésképtelenné tétele ebben a témában. Eszköze pedig a szakmaiság és a szakszerűtlenség olyan elegyítése, amely a játékban részt nem vevők számára az események követését rendkívül nehézzé teszi, a döntéseket pedig k iismerhetetlenné. Nem állítom, hogy mindez tudatos manőver, de az eredmény ez. Mire alapozom ezt a megállapításomat? Jávor képviselő úr, a napirendi pont előadója szerint a Parlamentnek kell állást foglalnia az ideiglenes vízpótlás kérdésében, mé gpedig a 17/1993. (IV. 1.) dátumú országgyűlési határozat alapján várt kormányelőterjesztés kapcsán. Idézi is expozéjában, hogy "Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a Duna egyoldalú elterelése következtében szükséges beavatkozásokra vonatkozó cselekvé si programot és pénzügyi tervet április 10éig terjessze az Országgyűlés elé." Ebbe a "cselekvési program" kifejezésbe sok minden, gyakorlatilag bármi belefér, elvben. Ha azonban utánanézünk a dolognak, akkor kiderül, hogy ez a bármi valójában nem sok mind en lehet és biztos nem a vízpótlás. Pap János ugyanis, aki a határozatnak ezt a pontját javaslatként benyújtotta márciusban, nagyon egyértelműen megfogalmazta előterjesztésében, hogy célja az - idézem , hogy "április 10éig a Kormány számoljon be a pénzüg yi tervről, illetve konkrét vízgazdálkodást és csatornázást megvalósító tervéről". (18.30) A hatperces indoklásában egy szó sincs e pont kapcsán a vízpótlásról. És ezt Pap János logikusan csinálta két okból is. Egyrészt azért, mert akkor a Kormány már több mint egy hónapja kész volt a vízpótlási tervvel és ezt a bizottság tudta is. Nem kellett tehát felkérni elkészítésére. Másrészt azért nem tartalmazta ez a pont a vízpótlással kapcsolatos kérdést, mert Pap János benyújtott egy másik kiegészítő javaslatot, amelyet harmadik pontként el is fogadott az Országgyűlés. Ez így szól: "A Kormány az ivóvízbázisok védelme és a talajvízszintcsökkenés megállapítása érdekében kidolgozott koncepcióját 1993. július 10ig terjessze az Országgyűlés elé." Miért idéztem ezt a határozati pontot? Mert azokat a kifogásokat, amelyeket a környezetvédelmi bizottság tagjai a tervezett vízpótlási intézkedésekre vonatkozóan hangoztattak és hangoztatnak, ezzel a feladattal összefüggésben kell tárgyalni, nem az egészen másról szóló cselek vési programban.
