Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
3083 Soron következik a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása. Az előterjeszté st 5401es, a módosító javaslatokról a jelentést 11395ös számon kapták kézhez. A tegnapi napon egyes bizottságok jelezték, hogy a következő alkalommal kívánnak előterjesztést tenni. Megkérdezem a bizottságok tisztelt tisztségviselőit, hogy kíváne közülük valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Senki sem. Akkor az előre jelentkezettek közül Horváth Tivadar képviselő úrnak adom meg a szót, a Kereszténydemokrata Néppártból. Felszólaló: Dr. Horváth Tivadar (KDNP) HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről a részletes vitában egy módosító indítványra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, amelyet Böröcz István és Sóvágó László képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be. E módosító indítvány tartalma, illetve célja az úgynevezett kényszerbérletek felszámolása. A kényszerbérletek ügye egy, az 50es évektől egészen máig húzódó, megoldatlan kérdése a magyar lakásrendszernek. Ez a kényszerbérbeadás voltaképpen a kárpótlási folyamatba sem volt beilleszthető , hiszen a kárpótlás az elvett tulajdonok után állapított meg jóvátételt az egykori tulajdonosok számára, itt pedig a tulajdon megvan, nem kell visszaállítani, csupán arról van szó, hogy a tulajdonosok nem tudnak a szabad rendelkezés elve alapján hozzáférn i ehhez a tulajdonhoz, hiszen évtizedekkel ezelőtt hatósági határozattal korlátozták ezt a jogot: bérlőket helyeztek el magánszemélyek lakásában. Mondanom sem kell, hogy manapság, a piacgazdaságra való áttérés időszakában ez a megoldás mind az alkotmányos alapelvekkel, mind pedig a piacgazdaság elveinek széles körű kiterjesztésével alapvetően ellenkezik. Ellenkezik, mivel megfosztja a tulajdonost attól, hogy szabadon gyakorolhassa a tulajdonához fűződő jogokat, korlátozza abban, hogy tulajdonának fenntartás ával, működtetésével kapcsolatban megtehesse mindazokat az intézkedéseket, amelyeket egy tulajdonos meg kell hogy tegyen, mert a lakás használatával kapcsolatban olyan alacsony szinten állapították meg a bérlők számára a lakbért, hogy a befolyó lakbér semm iképpen nem fedezi a lakás fenntartását, de még kevésbé a felújítási és a rekonstrukciós költségeket. Ez a lakásbérletekről előterjesztett törvény voltaképpen tartalmaz egy olyan célkitűzést, hogy az eddigi lakásbérlők minél szélesebb körét tulajdonosokká kell tenni azzal, hogy a törvény vételi jogot, mintegy opciót helyez kilátásba a lakásbérlők részére. Éppen ezen elv érvényre juttatása teszi hangsúlyozottan szükségessé, hogy ezeket a jogaikban korlátozott lakástulajdonosokat is abba a helyzetbe hozzuk, m int általában a magántulajdonosok többségét. Benyújtott javaslatunkkal szemben fölvethető, hogy méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozza a kényszerbérletben elhelyezett bérlőket, lakáshasználókat. Úgy gondoljuk azonban, hogy a kényszerbérletek léte önmagáb an nem kedvez a lakásbérlőknek sem, hiszen a tulajdonosok és a bérlők közötti viszony rendkívül elmérgesedett, sok esetben durva és megoldhatatlan emberi problémák keletkeztek e jogviszonyok alapján. Úgy gondolom, mindkét fél érdekét az szolgálja, hogy tör vényes és jogállami megoldás szülessék erre a problémára. A megoldás pedig az lenne, hogy az állam és az önkormányzatok a közös felelősség alapján - hiszen a közös felelősség azt jelenti, hogy korábban az állam, illetve az önkormányzatok elődei, a tanácsok hoztak olyan döntéseket, amelyek hátrányos helyzetbe hoztak tulajdonosokat, magánszemélyeket - az önkormányzatokat olyan elhelyezési kötelezettség terhelné, hogy három év alatt megfelelő lakást ajánljanak fel a lakásbérlők számára. Ezzel párhuzamosan pedi g az állami költségvetés arányos és meghatározott költségvetési támogatást nyújtana az önkormányzatok számára ezekért az elhelyezésekért.
