Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 14. hétfő, a tavaszi ülésszak 39. napja - Határozathozatal a Duna egyoldalú elterelése következtében szükséges cselekvési programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ILKEI CSABA, DR. (független)
2940 A kultuszminisztériumnak nem lehet örök célja, hogy izolált érdekcsoportok összesített anyagi igényeit továbbítsa a Pénzügyminisztériumba; mint ahogy az auton ómia sem lehet gátja azoknak a kapcsolatoknak, melyek a gyorsan változó társadalom és gazdaság igényeit tükrözik, nem különben a piacét, az önkormányzatokét, a vállalkozásokét, a kereskedelemét és így tovább. A regionális együttműködés, a társulási és társ asági formák színesítik majd az intézmények jövőbeni útjait, a felsőoktatás nem hagyományos formáinak megjelenésével. A javaslat véleményem szerint világos helyzetet teremt az Országgyűlés és a Kormány jogainak egyértelmű meghatározásával, szétválasztásáva l. Akárcsak a köztársasági elnök és a miniszterelnök kinevezési és megbízási jogkörét illetően, alternatívát kínál az egységes és tagolt irányítás bizonyos mértékű fenntartása vonatkozásában. Megszabadulni igyekszik az államszocialista országokra jellemző centrális közigazgatás hátrányaitól, a felső politikai döntéseket végrehajtó minisztérium beavatkozó módszereitől. Igyekszik - mondom, igyekszik , ha nem is mindig következetesen, mert gondoljanak csak arra, hogy egy egyetem főtitkárának és gazdasági igaz gatójának kinevezéséhez miniszteri hozzájárulásra van szükség, de vitatható a rektor és a főiskolai főigazgató munkáltatói jogkörének miniszteri gyakorlása is. Mégis, a tervezet követni próbálja az évekkel ezelőtt megkezdett deregulációs folyamatot, kellő esélyt teremt ahhoz, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a jövőben elsősorban jogszabály- és döntéselőkészítő, tervező és koordináló feladatokat lásson el, törvényességi felügyeletet gyakoroljon, s mind kevésbé korlátozza a felsőoktatási intézmén yek önkormányzati jogait. A felsőoktatási intézmények testületi szervei még nem kapják meg az úgynevezett osztott vezetés elvének megfelelő szerepet és jogosítványokat. Az egyszemélyi felelős vezető mellett a hatáskörö k pontosabb megfogalmazása még úgy tűnik, hátra van. Csak így lesznek demokratikusan működő egyetemi műhelyek, európai szellemiséggel, modern, differenciált, értékközvetítő vezetési struktúrával. Tisztelt Országgyűlés! Az egyén, a választópolgár és gyermek e számára persze a legfontosabb kérdés, hogy továbbtanulási szándékát alanyi jogként kezeljék, és ne korlátozzák azt felülről meghatározott, mesterségesen alacsonyan tartott felvételi keretszámokkal, ne kísértsen a hatalom részéről semmiféle új kontraszele kcióhoz vezető megkülönböztetés, kirekesztés. Az esélyegyenlőséget rontó társadalmi igazságtalanságok csak új társadalmi feszültségeket szülhetnek. Teljesítménycentrikus, értékorientált értelmiség nélkül mai helyzetéből nem tud felzárkózni a magyar társada lom a következő évezred követelményeihez. Lemaradtunk a tehetséggondozásban, megreformálásra szorul a kollégiumok rendszere, koordinálatlan a népfőiskolák, a szabadakadémiák és az alapítványok széles területe. Mint ismeretes, 1954 után az egyetemi hallgató k létszámának csökkentése Magyarországon volt a legdrasztikusabb az államszocialista keleteurópai tömbben. A 80as években pedig a népességhez viszonyítottan oly tartósan csökkent az egyetemekre, főiskolákra felvettek száma, hogy csak Albániát és Romániát előztük meg. A felsőoktatás minőségi színvonalának emelésén túl, a törvényalkotó, az oktatást szervező szakember akkor szolgálja jól a kívánatos mennyiségi fejlesztés céljait, ha figyelembe veszi a demográfiai viszonyok változásait, a középiskolát végzők elhelyezkedési lehetőségeit, a munkaerőpiac alakulását, a gazdasági prognózisokat. Ez egyebek között azt jelenti, hogy szükségesnek látszik a főiskolai szintű képzés kiszélesítése. A fejlett ipari országok tapasztalatai szerint például olyan területen, min t amilyen az üzemgazdaság, az igazgatásszervezés, az informatika, a szociális és egészségügyi szakképzés és így tovább, a gyakorlat mind jobban igazolja azt a közismert megállapítást, hogy az egyetemi oktatás elméleti, a főiskolai oktatás pedig gyakorlati orientációjú.
