Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2854 történik meg, és ahol tulajdonképpen amely erőforrási rendszerbe behelyezve sokféle, rugalmas intézményrendszerben a fiataloknak olyan igényei vannak kielégítve, amelyeknek segítségével megállhatják a helyüket minden poszton. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a FIDESZ padsoraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Ha képviselő úr nem említette volna, hogy mielőtt túlszárnyalja a miniszteri expozé időtartamát, igyekszik befejezni, csak emlékeztetőül mondom, hogy a miniszteri expozé 16 perc v olt. De nem képviselő úr az egyetlen, aki ezt túlszárnyalta. Megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Tóth Sándor a KDNPképviselőcsoport nevében TÓTH SÁNDOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akko r hadd exkuzáljam magam előre, valószínű, én is túl fogom lépni az időkeretet, és ezért szíves elnézést kérek. Az ember ideje a teremtő idő, amit Bergson, századunk életfilozófusa tartamnak nevez. A kereszténydemokrata eszmeiséghez ez az időfogalom áll a l egközelebb, hiszen mi a politikai gondolkodásban a kiegyenlítődéstől többet várunk, mint pusztán gazdasági helyreállítódást. S ez a várakozás szorosan kapcsolódik a hazai szellemi élet restaurációjához, ahhoz a törekvéshez, ami a véleményünk szerint a való di humanista kultúra megújulását kell hogy szolgálja. Ez a szolgálatfogalom többet tartalmazzon, mint egy olyan hatalommal szembeni engedelmességet, amely csupán önmaga fenntartását és megerősítését keresi, csak a saját közösségének életbiztonságáért kezes kedik. Tudjuk, az új időben már nem erről a hatalomról van szó, ezért amikor a perszonalizmus jegyében az emberről, mint a tudás és a kultúra legfőbb hordozójáról beszélünk, arról a hivatásrendről szólunk, amely egy egészséges társadalom közösségében bizto sítja tagjai számára az önmagára találást. Ehhez bizony a szellem megújhodására van szükség, azoknak a műhelyeknek belső reformjára, amelyekben kijelölik az utat, megmutatják az eszközöket, fölismerve: minden korszak eredményében van egy alkotó elem, amely et utólag újként ismernek fel, mint a váratlant, az ezelőtt még el nem gondolhatót. Ez az ismeretlen persze romlást is jelenthet, de a mi dolgunk a reménység, és ki kétli: vane még ereje a szellemnek? A kérdés olyan területre visz, amely a szellemi krízis és a gazdasági viszonyok összefüggésében láttatja a jelen valóságát. S ha krízisről szó esik, ma igazán beszélhetünk erről. Tehát rendkívül nagy a felelősségünk, hogy a teremtő időben gondolkodva, az értelmiség megteremtődike valóban hazánkban, vagy foly tatódik a tétovaság, öncélúvá válik a tudomány, s továbbra is belterjessé. A kiegyenlítődés fogalmában meggyőződésünk szerint bennfoglaltatik az a nevelési, képzési feladat, amely tudást, műveltséget, intelligenciát, technikai és művészi kreativitást garan ciává emel, nehogy miként Hitler, vagy Sztálin idején, vagy a történelem kevésbé látványos korszakaiban is nem egy képzett tudós, tehetséges művész nemhogy kulturálatlanul, de egyenesen a kultúra rombolójaként viselkedett, amint Wolfgang Kraus Kultúra és h atalom című könyvében jogosan észrevételezi. Tisztelt Országgyűlés! A teremtő idő vissza nem fordítható folyamának tükrében nekünk kell, kereszténydemokratáknak úgy tekinteni a fölsőoktatási törvényjavaslatot, hogy valóban megfelele az majd, ha hatályba l ép, az új szellem igényeinek. Tisztelt Ház! Szemünket Európára vetve, a Szajna szigeten találkozunk az első egyetemmel, a városi diákok egyesülésével. "Nos, universitas magistrorum et scholarium" - ami a magiszterek és az iskolák univerzitása, írják a pári zsi magiszterek 1221ben. A párizsi egyetem négy nemzetre, vagy
