Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
2852 Ugyanilyen expanzió, tehát a felsőoktatás kin yitása lenne az új egyetemeknek a megléte. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy amennyire lehetséges, a magánegyetemek létrejöttét támogatni kell, vagyis nem előzetesen, a kapuk bejáratánál kell teljes mértékű garanciákat követelni a magánegyetemek beindul ásában, hanem lehetővé kell tenni azt a fokozatos nyitást, aminek a végénél követelni lehet azokat a feltételeket, amelyeket egy magánegyetemnek ahhoz, hogy diplomát tudjon kiadni, teljesíteni kell. Nem az elején kell tehát engedélyeztetnünk - a mi álláspo ntunk szerint , hanem a végén kell a diplomát valamilyen formában akkreditálni vagy minősíteni. Ilyen típusú lehetőség számunkra a külföldi egyetemek vagy a külföldi képzések Magyarországra való honosítása vagy hozatala, amire az úgynevezett master busine ss school esetében már vannak törekvések, amely tulajdonképpen már egy alapdiplomán nyugvó és szakirányú továbbképzést biztosító felsőoktatási képzési lehetőség. Ehhez a körhöz tartozna az a testület, amelyik akkreditálná ezeket a képzéseket, akár intézmén yi, akár képzési programszinteken. Ezért egy alapkérdés az, hogy az akkreditációs bizottság milyen összetételben és milyen hatáskörrel bír. Erre a későbbiekben még ki fogunk térni. Itt azonban hadd előlegezzem meg azt, hogy az én álláspontom szerint az akk reditációs bizottságnak komoly külföldi szakértők bevonásával kell működnie, hiszen a magyar tudományos elit olyan kisméretű és ez az ország olyan kisméretű ezen a téren, hogy csak egy ilyen kihelyezett, kinyitott, tág hozzáállással lehet biztosítani azt, hogy megfelelő, objektív minősítése történjen meg a programoknak. Nagyon röviden még két dolgot itt, ezen a téren. Az egyik, hogy a hallgatókról szeretnék néhány dolgot mondani, visszatekintve a nyolcvanas évek változásaira is, már csak azért is, mert itt az MDF vezérszónoka azt mondta, hogy azokkal a jogokkal, amelyekkel az egyetemi hallgatók bírtak annak idején, tulajdonképpen a tanárok visszaéltek és manipulálták a hallgatókat. Azt gondolom, hogy - főleg egy bölcsészkari oktató részéről - ez talán egy ne m feltétlenül megalapozott állítás volt, hiszen amennyire én ismerem az ELTEnek abban az időben végbemenő változásait, pontosan a hallgatók törekedtek arra, hogy azok a reformlépések, amelyeknek a segítségével például az egyszakos képzés beindult, illetve a tanszabadság érvényesült, pontosan az egyetemi tanácson az ő részvételükkel valósulhattak meg. A mobilitásra szeretnék most röviden rátérni, vagyis arra, hogy hogyan kell a felsőoktatási intézményrendszer és a benne levő személyek mozgékonyságának lehet őségeit biztosítani. Itt hadd szóljak röviden, dicsérőleg arról a programról, ami a PHAREprogram részeként tulajdonképpen a leghatékonyabban működött ezen a területen, ez pedig a Tempusprogram. A Tempus tulajdonképpen a szféra autonóm testületeként működ ött, és biztosította azt a lehetőséget, hogy akár egyetemi tanárok, fiatal tanársegédek, akár hallgatók kijussanak nyugati egyetemekre, és ott olyan kapcsolatokhoz, olyan tudáshoz jussanak, amit nagyon nehezen lehetett volna megtalálni ebben az országban. Még néhány dolog, ami a mobilitást, illetve azt a rugalmasságot illeti, amit ennek a szférának hordoznia kell, ez a kutatóintézetek és az oktatási intézetek közötti integráció kérdése - amiről már az akadémiai törvényjavaslatban elmondtam a véleményemet, t ehát ezt csak utalásszerűen szeretném feleleveníteni , illetve az egyetemek és a karok közötti rugalmasság kérdése. Ezt mindkettőt biztosítani kell, továbbá biztosítani kell a belső oktatói mobilitást, vagyis azt, hogy a mi álláspontunk szerint az egyetem i professzorok legyenek határozatlan idejű kinevezéssel hozzájuttatva a katedrákhoz, s az ez alatt elhelyezkedő embereknek pedig xidőnként meg kell méretődnie, és ezzel is egy professzionális egyetemi vezetéssel az egyetem minősége biztosítható. Végül a m obilitás kérdéséhez tartozik hozzá az a lehetőség, hogy a hallgatók bejussanak a felsőoktatási intézményekbe. Itt a mi álláspontunk - de ezt már a költségvetési vitában elmondtam - az, hogy az expanziónak a területét a főiskolai részre kell megtenni.
