Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2845 (12.00) Az erőforrások koncentrálása, a felesleges párhuzamosságok kiküszöbölése és a valóságos, hatékony együttműködés erősítése azonban itt is megfelelő garanciákat igényel a felsőoktatási törvényben. Ennek érdekében elő ke ll segíteni, és lehetőség szerint a pozitív diszkrimináció eszközeivel támogatni kell egyrészt a tudományos kutatók bevonását az oktatásba - például a magántanári címek adományozásának ilyen értelmű szabályozásával , másrészt segíteni kell az oktatók, tan székek bevonását a kutatóintézetek tevékenységébe, az oktatói kötelezettségek teljesítéseként elismerve azt, s végül biztosítani kell a kutatóintézetek közvetlen részvételét a tudományos továbbképzés rendszerében is. Ez önmagában is garanciákat adhat arra, hogy az újonnan bevezetett, megerősített tudományos továbbképzés valóban megfelelő színvonalbéli garanciákkal legyen körülvéve. A felsőoktatási intézmények közötti, valamint a felsőoktatási és tudományos intézmények közötti integráció terén tehát egyaránt hiányoznak az együttműködést valóban erősítő garanciák. Ezek nélkül üres deklarációkká válnak a törvényjavaslatban megfogalmazott helyes alapelvek. A második kiemelt kérdéskör a felsőoktatás irányítási modellje. Az irányítási rendszer tervezett átalakítás a alapvetően helyes, pozitív előjelű törekvéseket takar, mert tovább kívánja vinni a demokratizálás tendenciáit a felsőoktatás rendszerében. Helyes az a felismerés, hogy az intézményi széttagoltság csökkentésével párhuzamosan az ágazati szintű irányítás in tegrációját is végre kell hajtani. Itt azonban a megvalósítás terén már nemcsak hiányok, hanem komoly belső ellentmondások is megfigyelhetők a tervezetben. Az ágazati irányítás integrációja ugyanis csak három feltétel mellett mehet végbe. 1. Az ágazati irá nyításnak le kell mondania a közvetlen tartalmi szabályozás elemeiről, és a közigazgatás jellegű irányítás helyett kondicionáló, feltételteremtő és törvényességi felügyeletet gyakorló funkciókat kell ellátnia. 2. Ezzel párhuzamosan az átfogó döntési jogkör öket az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe kell utalni, ahol lehetőség nyílik a jelenleg különböző tárcákhoz tartozó intézményi alrendszerek érdekeinek egyeztetésére. S végül 3. A szakmai és politikai kompetenciák szétválasztásával olyan országos szakma i testületeket kell létrehozni, amelyek nagyfokú önállósággal működve lehetőséget adnak a különböző szakágak szakmai sajátosságainak érvényesítésére. E három feltétel teljesítésével komoly bajok vannak a törvénytervezetben. Az ágazati irányítás szintjén a közigazgatási jellegű szabályozás megszüntetésének két mozzanat is ellentmond. Egyrészt a tervezet a miniszter kezébe adja a rektor és a főigazgató munkáltatói jogkörének gyakorlását, másrészt egyetértési jogot ad a miniszternek a gazdasági főigazgató és a főtitkár megbízásakor. Mindkét jogkör hatalmi funkciót és közvetlen beleszólási lehetőséget ad az ágazati irányítónak. Valószínűleg ez az a territórium, ami lehetetlenné tette a jelenlegi tárcaszintű irányítók megegyezését, ami késleltette a tervezet korm ányszintű elfogadását, és ami a koalíciós érdekrendszereknek rendelte alá az ágazati irányítás racionalizálását. De hiányosságok mutathatók ki az állami irányítás szintjének emelése terén is. A döntési jogkörök országgyűlési és kormányzati szintre emelése és a vezető oktatók köztársasági elnöki, illetve miniszterelnöki kinevezése jól tükröződik a javaslatban. A probléma itt a politikai és szakmai kompetenciák összevonásával van, mert a Kormány tanácsadó testületében, a Felsőoktatási Tanácsban nem biztosítot t megfelelően a felsőoktatás szakmai képviseletét ellátók aránya. A mi javaslatunk szerint a tanács tagjainak legalább felét kell adnia a felsőoktatási intézmények által delegált, illetve választott képviselőknek. Végül baj van a harmadik feltétellel is, a z országos szakmai testületek létrehozásával. A javaslatban a két országos szakmai testület, a Felsőoktatási Tanács és az Akkreditációs Bizottság funkciója nem válik el világosan egymástól. Másrészt az országos testületek különböző szakbizottságaiban sem a szakmapolitikai döntések előkészítése, sem a minőségi követelmények érvényesítése terén nem hangsúlyozódik kellőképpen az egyes szakágak, szakmák és szakképzési
