Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2840 szellemi fejlődésének döntő letéteményeseként figyelembe veendő ifjúság felsőoktatásba történő fokozott bekapcsolódását. A hallgatói létszám szükségszerű emelése ugyanakkor az egyik leghatékonyabb motíválója lehet a felsőoktatás tartalmi megújulásának. Ez a megújulás teremthet aztán olyan versenyhelyzetet, amely új követelményrendszer kimunkálásával hozzáse gítheti a magyar felsőoktatást az európai normákhoz történő felzárkózásra. A törvénytervezet az említett tartalmiszerkezeti átalakuláshoz kíván jogi keretet biztosítani. Szellemisége megfelel az európai egyetemek Bolognában, 1988ban aláírt "Magna Charta"ja alapelveinek. Fontos kiemelni azt, hogy ez a felsőoktatási törvény az első önálló felsőoktatásra vonatkozó törvény a magyar oktatás történetében. Eddig a felsőoktatást az oktatási törvény részeként kezelték. A jelenleg hatályos törvény is egységesen sz abályozza a közoktatást és a felsőoktatást. A felsőoktatás annyira önálló szféra a közoktatáshoz képest, olyan belső, sajátos törvényszerűségei vannak, ami indokolttá teszi azt, hogy önálló törvényben legyen szabályozva, a közoktatástól és a szakképzéstől eltérően. Ennek egészére kiterjed a törvényi szabályozás: azt mondhatjuk, hogy komplexitásra törekvő törvényről van szó. A komplexitás azt jelenti, hogy egyrészről szabályozza az állami felsőoktatási intézményeket, a nem állami felsőoktatási intézményeket, az egyházi és az esetleg Magyarországon megalapításra kerülő és működő külföldi felsőoktatási intézményeket. De nemcsak szervezeti komplexitásra törekszik a törvény, hanem tulajdonképpen a felsőoktatás minden szféráját átfogja és szabályozza: a szervezetiirányítási területen túl a felsőoktatásnak a tevékenységi és funkcionális oldalát, a felsőoktatásban részt vevő alanyok körét - így az oktatókat, tudományos kutatókat, a hallgatókat - és mindezek jogviszonyát. Mindez igen nagy jelentőségű a magyar felsőok tatás történetében, ezért érdemes kiemelni és hangsúlyozni. Az elmondott általános észrevételek után három gondolat köré tömörítve fejtjük ki részletesebben véleményünket a felsőoktatás tartalmi megújulása, minőségi fejlesztése érdekében. Ezek a következők : 1. A törvénytervezet alapelvei, célkitűzései, legfontosabb értékei. 2. Új, illetve korábbról visszaállított elemek a törvénytervezetben. 3. A törvénytervezet szerkezetére, szövegezésére, nyelvezetére térünk ki. Nézzük először, hogy a törvé nytervezet milyen alapelveket, célkitűzéseket tartalmaz, amelyek a felsőoktatás minőségének javítását, színvonalának emelését szolgálják. Melyek a legfontosabb értékei? Az alapelvek és értékek között az első a tanszabadság, amely két összetevőből áll: Egyr észről az oktatók szabadsága abban a vonatkozásban, hogy maguk választják meg azt az ismeretanyagot, amit tanítanak, és azt is, ahogyan tanítanak. Ehhez kötődik egy új elem a törvényben: az, hogy bizonyos esetekben az oktatók a hallgatókat is megválaszthat ják. A második összetevője a tanszabadságnak a hallgatók tanárválasztási, tantárgyválasztási - és még tágabban: felsőoktatási intézményt, szakot választó szabadsága. (11.40) Ehhez hozzátartozik a hallgatóknak az a joga, hogy akár intézményesen és rendszere sen értékeljék az oktatók munkáját is. A törvény önálló elveként, célkitűzéseként kell kiemelni a tudományos kutatás szabadságát, amely szorosan összefügg az oktatómunkával és amely nélkül színvonalas felsőoktatás elképzelhetetlen. A tanítás, a tanulás és a tudományos kutatás szabadságából következik a felsőoktatási intézmények autonómiája. E szabadságok megvalósulásának ugyanis olyan intézményi
