Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - PREPELICZAY ISTVÁN, a kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2822 Itt is és a továbbiakban is hangsúlyozni kívánom, hogy az Ak adémia autonómiáját messzemenően tiszteletben tartom, belső szervezeti rendjébe és gazdálkodásának koncepciójába beleszólni nem kívánok. A törvény megalkotása előtt mégis sajnálatos, hogy a tervezetet készítők új vagy módosított alapszabályuk tervezetét ne m bocsátották rendelkezésünkre, szándékolt demokratikus átalakulásuk egyik fontos dokumentumától fosztva meg a törvényhozói testületet. Ezért annak tudatában, hogy a világon immár húsz éve elkezdődött második tudományos és technikai forradalom tanulságait mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül, vallom, hogy az egyes nemeztek jólétének jövője a tudományos kutatásra fordított szellemi és anyagi támogatással egyenes arányban áll. Az elmúlt negyven évben a kívánatos, a tudományos kutatásokra fordítható 3,03,5% a te ljes nemzeti jövedelemből nagyjából megvolt. Ennek hatása azonban messze elmaradt a várhatótól, ennek okát a magyar tudományos élet működési, szervezeti hibáiban látjuk. Egyenesen beszélve: az MTA monopolhelyzetében és az ott szisztematikusan elkövetett hi bákban. (10.10) Egyértelmű véleményem, hogy az Akadémia jelenlegi és konzerválni szándékolt szervezeti felépítése tarthatatlan. Az MTA teljes létszáma 8000 fő, ebből a tudományos kutató 3300 fő. Ha minden kutatóra egy segéderőt számolunk - jóllehet, ez a v alóságban nincs meg , akkor is magas az improduktív alkalmazottak aránya. Még feltűnőbb az MTA intézményeiben dolgozók kis létszáma: 33%; a más munkahelyeken foglalkoztatottakéhoz, a 67%hoz mérten. Vagyis: az irányított, támogatott munkahelyi létszám töb bszöröse a törzsállományénak. Az MTA működtetésének legfontosabb transzplantáló szervezetrendszere a bizottsági, albizottsági, munkabizottsági forma, ahová a nem akadémikusok, a minősítettek is bebocsáttatást nyernek. A bizottságok szá ma 281, taglétszámuk 2170 fő. Ez a társaság kormányozta a kívülrekedt páriák közösségét. Az Akadémia tudományos osztályainak - száma 110 - működését nem firtatom: belügynek tekintendő, amenynyiben az átalakulás után súlyukhoz mért szerepüket megtalálják. Talán ez a néhány számszerű adat is érzékeltette annak a hálózatnak a nagyságát, amely gúzsba kötötte az ország tudományos kapacitásának egészét, a témakijelölés, kutatási feltételek, anyagi javadalmazás láncolatán keresztül. Ehhez adódott a tudományos min ősítő rendszer kontraszelekciós gépezete, amely a tudományos lelkiismeret és kutatási szabadság vagy a minősített pozíciók közötti választás elé állította a kutatók társadalmát. Vagyis semmi lelkiismereti presszió… Egy mondatban: a vázolt méretű és szervez etű, improduktív és haladásra képtelen szervezet fenntartását jelenlegi formájában sem társadalmi, sem nemzeti igény nem indokolja. Az MTA szervezeti rendjének legkirívóbb túlburjánzását említve nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy ilyen szervezet c sak konkrét személyek működése révén prosperál - azaz: nem kerülhetjük ki az MTA tagjainak és az érdekszférájukba vont személyiségek szerepének ismertetését. Elöljáróban tisztáznunk kell azt a tényt, hogy az MTA tagjai között ma is vannak olyanok, akik edd igi és várható tudományos eredményeik alapján számíthatnak a közvélemény megbecsülésére - őket vonjuk ki az általánosítás alól. Ugyanakkor elnézést kérünk azoktól, akik sem így, sem úgy nem lehettek az Akadémia tagjai a nómenklatúra ébersége folytán, és az októl, akik politikai szempontoktól vezérelve távolíttattak el a nemes intézményből, akiknek egy részét még a krokodilkönnyesfogcsikorgatós rehabilitáció is elkerülte. Mellesleg hadd említsem meg itt Orsós Ferenc akadémikusunk esetét, aki a katyini sírok feltárásánál a nemzetközi bizottság elnöke volt: természetesen el kellett hagynia az országot, emigrációban halt meg, Svájcban. A rendszerváltás idején akadémikustársai kezdeményezték rehabilitációját. A tisztelt Akadémia három év alatt nem talált lehetősé get ennek a rehabilitációnak a végrehajtására. De említhetném Hóman Bálintot - és hadd ne soroljak listákat. Azokról szólnánk, akik pártmegbizatásból kiépítették az Akadémia, az akadémiai támogatás, a tudományos minősítés szűrőberendezését: az elkötelezett ek, meggyőződésesek, lojálisok és örök némák szövetségéről, sajátos beltenyészetéről. Hány és hány ezer túlóra, visszaminősítés, perifériára
