Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ANNUS JÓZSEF (MSZP)
2807 Mit is akar Fodor István mondani ebben a tanulmányában. Azt, hogy szerinte a baj az, hogy az egyetemeken nagyon kevés jól képzett őstörténészünk van, őstörténetünket tehát más korszakok specialistái okt atják. Igen ám - mondja ő , de az így oktatott egyetemi hallgatók majdan tanárrá válva ugyancsak nem szakemberként tudják a középiskolában továbbfolytatni és így tovább. Vagyis összeáll a bűvös kör, amelylyel mi - akik valamikor tanítottunk - mindannyian szembenéztünk és töprengtünk ezen közösen, hogyan lehetne vajon ezt a bűvös kört megszakítani fent, mert ugye megy az egymásra mutogatás. Azt mondja a gimnázium: adjatok olyan gyerekeket az általános iskolákból, akik legalább olvasni tudnak. Azt mondja az egyetem: adjatok olyan érettségizett fiatal embereket, akiknél már a tudományt tudom a fejbe tölteni és nem kell alapkészségekre megtanítani. Hogyan lehetne a bűvös kört megszakítani? Azt hiszem, egyféleképpen. A magyar valóságból kiindulva. Engem meglehet ősen zavart, hogy sokan itt milliónyi külföldi példára hivatkoztak. Olyanokra is, amelyek nem jöhetnek szóba a mi oktatási törvényünk előkészítésekor, és az is zavart, hogy többen elmondták: tizenegynéhány változat volt, tehát akkor ez azt jelenti, hogy ez a törvény jól elő van készítve. Nem biztos, hogy ettől ez a törvény még jól elő van készítve, hiszen nem biztos, hogy ezt a bizonyos valóságot mi ismerjük. Gondoljuk csak el, tudjuke vajon, hogy milyen gyerekek jönnek ma hat évesen a magyar általános isk olába? Mérte ezt valaki? Van róla pontos fogalmunk? Legendák vannak, spekulációk vannak, elképzelések vannak saját magunkban is, hiszen nem mérte senki tudományosan. Vannak akik azt mondják, hogy miután a televízió, a video és nem tudom mi előtt nőnek fel ezek a gyerekek, ezek valóságos kis zsenik. Mindent tudnak a világról, kialakult világképük van. Másoktól azt hallom, hogy képezhetetlen vagy nehezen képezhető gyerekek tömege jön az iskolába: dyslexiások és a többi és a többi. Mindkét állítás valószínűleg hamis. Az is hamis, hogy a gyerekek ettől a nagyon sok ismerettől, ami az agyukra zuhog, tágabb értelemmel és tágabb ismeretanyaggal jönnek az iskolába. Nem igaz. Nem szabad elhinni. Magam, teljesen magánalapon, végeztem ilyen megfigyeléseket - nem mondan ám kísérleteknek , s arra jöttem rá, hogy ezek az ismeretek rendkívül szétszórtak, rendkívül hamar törlődnek és rendkívül mozaikszerűek. (20.00) Nem igaz tehát, hogy a mi hatéveseink valami nagyon nagy műveltséggel jönnek. Rendkívül sok erkölcsi torzuláss al jönnek - ezt zárójelbe teszem, mert erre nem akarok kitérni , hiszen ezelőtt 1520 évvel még az volt a horror egy gyerek számára, hogy az őzikének eltört a lába, ma pedig… - nézzük csak meg, hogy mi mindent látnak! Megint bezárom a zárójelet, mert nem erről van szó. Ismernünk kellene tehát ezt a valóságot, ismernünk kellene, hogy kiket akarunk képezni, és ismernünk kellene azt is, hogy mire akarjuk képezni. Ezért hajlok én afelé, hogy azoknak adjak igazat, akik azt mondják, hogy a követelményrendszert i s tartalmaznia kellene ennek a törvénynek, hiszen különben valami lóg a levegőben, különben nem fogjuk tudni megmondani, hogy mit is kellene csinálni például az alsó négy osztályban. Lehet, hogy azt hiszi valaki, ezzel a sok ismerettel nagyon könnyű bánni: ezt csak össsze kell rendezni, és harmadiknegyedik osztályban már nyugodtan lehet a tudományok alapjait rakni. Azt hiszem, nem. Nem véletlen, hogy álanalfabétizmus, meg valódi analfabétizmus is van ebben az országban: az első négy osztályból sok minden k imaradt, ami korábban ott jelen volt. Nem akarok itt avítt dolgokra emlékeztetni, hogy szépírás például - bár egyáltalán nem tartanám szentségtörésnek, ha mondjuk, egy nyolc osztályt végzett gyerek tudna olvashatóan és küllemre is szépen írni… Tehát alapké szségeket kellene, azt hiszem, az alsó négy osztályban - és nagyon erősen gyakoroltatva - adni a gyerekeknek, tudniillik, enélkül nincs továbblépés. Mert az a fajta képi kultúra, amiben ezek a
