Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
29 módosító javaslatként , amely a következőket tartalmazza: január 1jétől kell a nyugdíjat emelni, 10%kal; utána szeptembertől még lehet az elmaradt 4%ot, vagy ha jut erre több - adná a jó Isten, hogy lenne több , akkor akár még többel is lehetne. Mindenesetre, a 14%ot, a 2 0% levonásával - ami mínusz 2,8% , vagyis összesen 11,2 %ot. Ezt éves szinten, január 1jétől terjedő hatással, az elmaradt kompenzációt is tartalmazva, megkapnák a nyugdíjasok. Ez a 11,2% - illetve, ha pontos akarok lenni: 11,3%. Hogy erre ne lehessen a zt mondani, hogy olcsó demagógia, és vajon mi a fedezete, tessék megnézni, hogy mennyi a kintlévőségek száma és nagyságrendje; és tessék megnézni azt, hogy mennyi az a - hogy úgy mondjam - láthatatlan jövedelem, feketemunka, ami után sem adót, sem járuléko t nem fizetnek. Tessék egy kicsit komolyan venni az államnak ezt a behajtó szerepét, és nemcsak azokat - hogy így mondjam - sarcolni mindig, akiknek könnyen ellenőrizhető a jövedelmük, mert tartalmazza egy nyugdíjszelvény vagy pedig egy bérjegyzék! Amennyi ben tehát az adók, az illetékek, az elmaradt társadalombiztosítási járulékok beszedésére komolyabb elszántságot mutatna a kormányzat, akkor meg lehetne teremteni ennek a fedezetét, és akkor lehetne azt mondani - az általam ajánlott megoldási móddal , hogy igenis, január 1jétől járjon a 10%os nyugdíjemelés, és akkor minden nyugdíjas érezné, hogy megkapta a kompenzációt, amit a kétkulcsos áfahoz ígértek neki. Kérem, szíveskedjenek a törvény megszavazásánál ezeket is figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Tap s.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Palotás János független képviselő úrnak. Felszólaló: Palotás János (független) PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten az 1975. évi II. törvé ny kapcsán komplexen beszéltem a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer elmaradt szabályozásáról, a három év óta figyelembe nem vett elvárásokról. Bár akkor is érintettem, konkrétan, az ez évi nyugdíjszabályozási változásokat, országgyűlési határozati ja vaslatunk elveit, mégsem tehetem meg, hogy e napirend kapcsán ezt nem ismétlem, nem erősítem meg. Meg kell tennem akkor is, hogyha a tisztelt Házban, úgy tűnik, elfogadottá vált az elmúlt három évben az a szellem, hogy ha az előterjesztők a társadalombizto sítás költségvetése kapcsán meghatároznak egy összeget, azt mondják, ennyi az, ami a társadalombiztosításban a következő évben például nyugdíjemelésre fordítható, a nyugdíjrendszerre fordítható, akkor nekünk, a Parlament képviselőinek az a kötelességünk, h ogy ezen körön belül határozzuk meg a nyugdíjak rendezésének, emelésének módszereit, elveit, határidőit. Én úgy gondolom, hogy ilyen kötelezettsége nincs a Képviselőháznak. Számunkra azt kell megfogalmazni, hogy mi az az elvárás e terület vezetőivel szembe n a társadalom oldaláról - és a társadalmat képviselő, választott Parlament oldaláról , aminek vagy meg kell felelniük, vagy fel kell állniuk abból a székből, ahol ők a pozitív válasz megadására nem képesek. Azt hiszem, még ennél is durvább dolog, hogyha nemcsak azt nem vallja be az előterjesztés, hogy nem képes megfelelni a jogi, alkotmányjogi, biztosításjogi és társadalmi elvárásnak, hanem még ezen felül manipulatív előterjesztéssel, még jobban manipulált hozzászólásokkal - kormányzati hozzászólásokkal - megpróbálja be is csapni azt a több mint két és fél millió embert, akinek, azt gondolom, a társadalmi helyzete, anyagi és gazdasági létfeltételei nemcsak megértést érdemelnének, de őszinteséget is - minden körülmények között. Ma reggel a televízióban, a N aptévé adásában, majd itt, a Parlamentben megismételve, olyan matematikai okfejtéseket hallottam a kormánypárt egyik képviselőjétől, majd képviselőtársaitól,
