Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LAJOS, DR. (MDF)
2799 Súlyára és fontosságára jellemző adat, hogy valójában minden negyedik és ötödik középiskolás tanuló kollégista. Már ezért sem szabad szó nélkül elmenni mellette. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a kollégisták döntő többsége vidéki, többnyire falusi környezetből való, kulturálisan és szociálisan hátrányos helyzetű tanuló, akiknek segítsége kulcsfontosságú társadalmi érdek. Hiszen jól tudj uk, az egészséges társadalmi vérkeringés, a vertikális mobilizáció elengedhetetlen feltétele, hogy valamennyi társadalmi réteg, csoport és egyéb számára biztosítsuk az esélyt a szellemi, szakmai felemelkedésre. Csakis így képzelhető el egy virulens társada lom, amelyben a kedvező tanulói adottságok, képességek és tehetségek szabadon, kulturális és szociális hátrányok nélkül érvényesülnek. Ebből a szempontból a kollégiumoknak kitüntetett helye volt és van napjainkban is. Lehetőségei nagyok, de vajon kellően é s megfelelően kiaknázottake? Ismereteim és több évtizedes gyakorlati tapasztalat alapján mondom: nem. Kevés kivételtől eltekintve a kollégiumok perifériális nevelésioktatási szerepre voltak és vannak kárhoztatva. Autonómiájuk csorbított és hiányos. Sok h elyen az iskola szolgálólányaként élik a maguk egysíkú, pangó, ellátásra és ügyeletre redukált életét. Ezekben a kollégiumokban aligalig akad jól, pláne kíválóan felkészült nevelő. Talán itt érhető leginkább tetten az elmúlt évtizedek pedagóguskontraszel ekciója. Így érthető, hogy a kapcsolódó iskolában tanító pedagógusoknál alacsonyabb vagy részben alacsonyabb szakmai végzettségű és felkészültségű nevelők dolgoznak a kollégiumok nagy többségében, amely szakmai szempontból kedvezőtlen a bentlakásos intézmé ny tanulói számára. Ugyanakkor tisztelet és elismerés azoknak a nevelőtanároknak, tanáregyéniségeknek, akik a tanulókkal és közösségeikkel való legteljesebb összhangban a kollégiumi hagyományok és értékek átszármaztatásával, gazdagításával önzetlenül szolg álják a magyar demokratikus nevelés szent ügyét. Bizony, több figyelmet érdemelnének! Az eddig benyújtott törvénymódosítások között van néhány, amely az elmondottak javítását célozza. Kérem képviselőtársaimat, pártfogolják és támogassák ezeket a módosításo kat. Úgy gondolom, a kollégiumok nevelői ellátottságát minőségileg mobilizálná, ha a kezdő pedagógusok talán nem kötelezően, de ajánlottan feladatot vállalnának a bentlakásos intézményekben. Tudom, egy fiatal tanár számára milyen jó szakmai iskola a kollég ium és egyben nevelői próbatétel. Kívánatos az is, hogy a legtapasztaltabb, legkiválóbb szaktanárok ugyancsak dolgozzanak a kollégiumokban. A két világháború közötti időszakból számos példát említhetnék arra vonatkozóan, hogy kiváló internátusi, kollégiumi nevelőből és szaktanárból egyetemi tanár lett. Támogatom azt a régebbi gyakorlatot, hogy a kollégiumi nevelő - amennyiben erre lehetőség van - szakképzettségének megfelelő óraadói lehetőséget kapjon az iskolában. Ez ösztönző, különösen egy kezdő nevelő sz ámára, és termékenyítően visszahat kollégiumi munkájára, pedagógiai ambíciójára is. (19.20) Kedves képviselőtársaim! Túzottnak tartom azt az ellenzéki aggályt, illetve ellenvetést, hogy az ingyenesség keretén belül nincs kellő mód az esélyegyenlőtlensé g csökkentésére, az eredményes felzárkóztatásra és tehetséggondozásra. Állítom, a kollégiumok ilyen jellegű lehetőségei aligalig vagy egyáltalán nem kiaknázottak. Korábbi gyakorlataimból tudom, a pedagógiai eredményesség elsősorban nem a tanulási idő megh osszabbításával, újabb és újabb tevékenységek bekapcsolódásával, egymásra halmozásával érhető el, semmivé téve a diákok szabad idejét, hanem differenciált foglalkozások útján, a racionálisabb, jobb időfelhasználással és korszerű tanítási, tanulási módszere kkel. Mindezek alapján olcsó és könnyű politikai fogásnak tartom a vészharang kongatását az esélyegyenlőtlenség majdani fokozódásáról, a tehetségek elsikkadásáról. Nem hiszem, hogy egy lelkiismeretes, jó tanár ne örüljön, ne örülne a felfedezett tehetségne k, hiszen munkájának ez a legszebb jutalma és legfőbb ösztönzője, és ne egyengetné diákja útját, ne segítené szellemi
