Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
2797 díjmegállapítását szabályozza, meghatározva, melyek az ingyenes szolgáltatások, s me lyek azok, amelyeket csak térítési díj, illetve az önköltséget fedező tandíj ellenében nyújthattak az iskolák. Mivel az óraszámokat korábban meglehetősen alacsonyan szabályozza a tervezet, itt egyes iskolák részére implicit módon tulajdonképpen térítési dí jak bevezetésének előírásával állunk szemben. Egyébként pedig a tervezet a feladatok behatárolásával megpróbál gátat szabni a költségvetésből finanszírozandó kiadások növekedésének. Milyen elvek nincsenek megfogalmazva a törvényben? Nem derül ki, mennyire érzi kötelességének a törvényalkotó biztosítani az esélyegyenlőség finanszírozási követelményeit. A jelenlegi finanszírozási modellben mindenesetre a horizontális méltányosság - azaz az egyenlők egyenlő kezelése - elve könnyen sérülhet. Nem biztosít a terv ezet szektorsemleges finanszírozást. A 118. § (4) bekezdés b) pontja szerint ugyanis a nem állami önkormányzati szektorból csak az állami megbízás keretében szolgáltatók lesznek költségvetési támogatásra jogosultak. Ez tág teret hagy az olyan diszkrimináci óra, melynek értelmében az egyházi iskolák kaphatnak költségvetési támogatást, míg nonprofit, alapítványi vagy magániskolák ebből kirekeszthetők. Ily módon az iskolaválasztás szabadságához fűződő jog valójában csorbát szenved. Nem törekszik a tervezet arra , hogy kihasználja a finanszírozásban rejlő azon lehetőségeket, melyek segítségével a rendszer hatékonysága javítható. A finanszírozási modell megfelelő alakításával, átalakításával ugyanis az önkormányzati közoktatásba is bevezethetők a fogyasztóért való verseny elemei, melyek javíthatják a helyi közszolgáltatás minőségét és az intézményen belüli munka hatékonyságát. Tisztelt Ház! A FIDESZ parlamenti frakciójának álláspontja szerint a beterjesztett törvénytervezetben fellelhető oktatásfinanszírozá si juttatások sem egy korszerű oktatásfinanszírozási rendszertől elvárható elveknek, sem a szakma, sem a társadalom elvárásának nem felelnek meg. Nem tartalmazza a törvény az esélyegyenlőség finanszírozási feltételeit, jóllehet komoly érvek szólnak amellet t, hogy az oktatás olyan alapvető jószág, melynek minél egyenlőbb elosztása volna kívánatos, s hogy e fölött az egyenlőség fölött az államnak kell őrködnie. Ez persze nem jelenti azt, hogy megengedhetjük, hogy a differenciált szükségletek létére ne reagálj on az iskolarendszer, vagy hogy egyforma, uniformizált legyen az oktatás. Bizonyos számonkérhető minimumgaranciákat azonban mégis joggal elvárhatnánk. A törvényben ilyeneket alig kapunk. Az ingyenes szolgáltatások körének, a térítési díjaknak és a tandíjak nak a szabályozása, illetve a maximális csoport- és osztálylétszámok meghatározása fogható fel garanciális elemként, ez azonban korántsem megnyugtató. Ugyanis már a jelenlegi és a törvényjavaslat által e szempontból nem finomított finanszírozási modellben is túl sok függ a fenntartók anyagi lehetőségeitől, a helyi önkormányzati gazdaság eltéréseitől. Ráadásul a kötelező óraszámok meglehetősen szűkkeblű újraszabályozása nemcsak lehetővé, de valójában szükségszerűvé tenné, hogy a valóban versenyképes diákokat nevelni kívánó intézmények térítési díjért és tandíjért kínáljanak alapfunkciójuknak, például gimnázium esetében a továbbtanulásra való felkészítésnek megfelelő szolgáltatásokat, miközben az ilyen díjakat fizetni nem képes rétegek gyermekei fapados, másod osztályú intézményekben olyan képzést kapnának, mely az esélyegyenlőséghez való közelítést illuzórikussá teszi. A tervezetben szereplő másik "garancia" az, hogy kimondják, miszerint a fenntartónak nyújtott költségvetési hozzájárulásnak fedeznie kell az ala pszolgáltatások ellátásához szükséges pedagógusok és egyéb közalkalmazottak illetményét és pótlékait. Nem világos, hogy valójában arról vane szó, hogy az eddigi, a tanulói létszámtól függő normatív költségvetési támogatás helyett egy tanulócsoportszámtól és átlagos csoportlétszámtól függő bürokratikus és kevésbé méltányos finanszírozási rendszerre kívánnak áttérni, vagy csak arról, hogy a létszámnormatíva akkora legyen, amiből legalább az alapfeladatokhoz kapcsolódó átlagos bérköltséget fedezni lehet.
